Emerging Member of the WorldGBC

HuGBC

Szakmai szervezetek klímapolitikai javaslatai a Magyar Kormány részére

2017. július 27., Sajtómegjelenés 128 klímapolitika fenntarthatóság MEHI párizsi klímamegállapodás

A hazai környezet- és természetvédő civil szervezetek komoly figyelemmel követik a hazai és uniós klímapolitika alakulását és igyekeznek elősegíteni, hogy ez a politika megfeleljen a Párizsi Klímamegállapodásban rögzített céloknak.

Ezt kívánja szolgálni az Energiaklub, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Energiahatékonysági Intézet és a Magyar Természetvédők Szövetsége által elkészített klímapolitikai javaslatcsomag is.

1. Bevezetés

Javasoljuk, hogy a Magyar Kormány a nemzeti érdekekre tekintettel folytasson aktív és progresszív klímapolitikát – mind a kibocsátás-csökkentés (mitigáció), mind pedig az alkalmazkodás (adaptáció) területén. Az EU tagállamaként a magyar mitigációs politikát az EU klímapolitikájával összhangban kell kialakítani.

2. A mitigációs erőfeszítésekben való részvételünk szükségessége

A mitigáció szükségességét támasztják alá sokféle klímatudományág újabb és újabb bizonyítékai, amelyek alapján – az iparosodás időszakához képest – a globális felszíni középhőmérséklet +2,0°C-os emelkedése jelentős káros hatásokkal járna a társadalmi és a természeti rendszerekre. 2018-ra pedig elkészül az IPCC újabb tanulmánya , amely azt vizsgálja, milyen hatással lehet a Földünkre a légkör 1,5°C-osnál nagyobb felmelegedése és milyen intézkedések szükségesek az éghajlatváltozás veszélyeinek mérséklésére. 

Ismerjük azt az – egyes körökben hangoztatott – álláspontot, hogy Magyarország üvegházgáz-kibocsátása elhanyagolható a nagy kibocsátókéhoz képest, ezért a mi erőfeszítéseinknek nincs gyakorlati jelentősége. Elismerésre méltó, hogy ezt a „potyautas” megközelítést – oldja meg más a klímaproblémát, de mi is élvezni akarjuk az eredményeit – a kormány állásfoglalásaiban nem támogatja, hiszen minden országnak kötelessége, hogy arányosan vállaljon részt az éghajlatvédelmi feladatok megoldásában. Erre nemzetközi vállalásaink – a Párizsi Megállapodás és a közös EU klímapolitika – is köteleznek bennünket. Ha vállalásainknak nem tennénk eleget, az a szolidaritás elvének megsértését jelentené és jelentősen rontaná hazánk megítélését a nemzetközi közösség előtt.

3. Az EU kritikus helyzetében sem szabad az éghajlatvédelmet hagyni háttérbe szorulni

Az EU most kritikus időket él meg. Egyszerre kell megalkotni a 2020. és 2030. közötti energia- és klímapolitikát, levezényelni a Brexitet, indítani a következő, brit hozzájárulás nélküli költségvetés előzetes tárgyalásait és megkezdeni a felkészülést a 2019-ben esedékes európai parlamenti választásokra. Az EU jelentős változásokat igénylő helyzetben van, és folyik a gondolkodás az Unió jövőjéről. Milyen értékek mentén kell megreformálni az Uniót? Egy- vagy többsebességes Európa legyen? Egyáltalán: több Európa vagy kevesebb lenne jobb? A környezetvédő szervezetek határozott álláspontja szerint a klímapolitika alakítását egy pillanatra sem szabad hagyni háttérbe szorulni, már csak azért sem, mert – a környezetpolitika részeként – az éghajlatvédelem az EU-tagállamok társadalmi-gazdasági fejlődése számára kulcskérdés, és egyúttal komoly hozzájárulást jelent a versenyképességükhöz.

Az EU klímapolitikai napirendjén a 2020 utáni időszakra vonatkozó szabályozás megalkotása, a Párizsi Megállapodás szerinti leltárkészítés, a nemzeti és uniós vállalások (ún. NDC -k) megújítása mellett a „századközepi stratégia” megalkotása is jelen van. Ugyanis az éghajlatvédelmi intézkedések – pl. az energiainfrastruktúra átalakítása – hosszú időt igényelnek, ezért időben fel kell készülni rájuk, időben látni kell, hogy merrefelé kell haladni.

Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Tanács 2014 októberi határozatában  rögzített klímapolitikai célok nincsenek összhangban a később elfogadott Párizsi Megállapodással . Az EU is 2020-ban kell beadja az új kibocsátáscsökkentési vállalásait, amelyhez előzetesen fel kell mérje, mit tudnak vállalni a tagországok. Ezért kérte a Bizottság a tagországokat, hogy Nemzeti Energia- és Klímaterveik első változatát még 2018 folyamán készítsék el. Ezúton is kifejezzük igényünket arra vonatkozóan, hogy a tervek készítése közben tartandó társadalmi konzultációban érdemben vehessenek részt a témával foglakozó civil szervezetek.

4. A „Tiszta energiát minden európainak” c. csomag tárgyalása

A csomagról  ez év elején indult meg az érdemi vita, és még legalább egy év, amíg a „klímadossziék” végigjárják az európai politikacsinálás állomásait, és a jogszabály-tervezetekből jogszabályok válnak. Az „energiadossziék” véglegesítésére valószínűleg ezt követően, a 2018 második felében esedékes osztrák elnökség alatt kerül sor.

Mielőtt kifejtjük véleményünket az egyes témákkal kapcsolatban, hangsúlyozzuk, hogy az éghajlatvédelem gerincét alkotó energetikai reform meggyőződésünk szerint teljes mértékben összhangban van Magyarország érdekeivel. Annak a Magyarországnak az érdekeivel, mely energiahordozókban szegény, importra szorul, és ráadásul megújuló energia potenciálja is korlátos. További jellemzője a hazai energiahelyzetnek, hogy a lakossági fűtés, égetés  és a gépjárműforgalom sok helyen a helyi levegőminőség súlyos romlását idézi elő, amivel a hazai energiastratégia kialakításánál foglalkozni kell.

Ebben a helyzetben az energiaigények mérséklése energiahatékonysággal és a fosszilis energiák helyettesítése megújulókkal nemzeti érdek. Az alternatív energiákra való átállás csökkenti az energiaimportot, javítja a környezet állapotát, fejleszti a gazdaságot. Progresszív energiapolitikával biztosíthatjuk azt, hogy az ország ne maradjon le a világban zajló energetikai forradalomról.

5. Energiahatékonyság 

A már hivatkozott 2014-es tanácsi határozat legalább 27%-os energiahatékonyság-javulást irányozott elő – egy 30%-os energiahatékonysági optimumcél elérésének szem előtt tartása mellett – 2030-ra a tervezett értékhez képest. Javasoljuk, hogy a Magyar Kormány támogassa a cél emelését, a 1,5%-os energiamegtakarítási kötelezettség 2021-2030 közötti továbbvitelét és azt, hogy a célt a későbbiekben hozzá lehessen igazítani a párizsi elvárások teljesítéséhez. Számos hazai szakmai energetikai forgatókönyv  igazolja, hogy az energiaátmenet hatékony, gazdaságilag előnyös beindításához az elsődleges energiafelhasználást a jelenlegi szint legalább 30%-ával csökkenteni kell (azaz legfeljebb 700-770 PJ éves primer energiafelhasználás engedhető meg). Ez egyúttal a kibocsátáscsökkentési és megújulók részarányának növeléséről szóló célkitűzést is segít teljesíteni. 

Az Európai Bizottság által készített hatásvizsgálatok alapján  az Energiahatékonysági Irányelv módosításának eredeti bizottsági javaslatában szereplő szigorúbb célok elfogadása számos területen jelentős előnnyel járhat. A 2005. évi szinthez képest 17 százalékkal csökkenhet az EU végsőenergia-fogyasztása, ezzel párhuzamosan hozzávetőlegesen 0,4 százalékkal (kb. 70 milliárd euróval) növekedhet a GDP. A fokozott energiahatékonyság elősegítheti, hogy az európai vállalkozások költségeik csökkentése révén javítsák versenyképességüket és a háztartási és ipari energiaárak mérséklődjenek. A becslések szerint uniós szinten összesen 400 ezer új munkahely jöhetne így létre 2030-ig. Várhatóan 4,5–8,3 milliárd euróval csökkennének a környezetszennyezés okozta költségek és az egészségügy kiadásai is. Az eredeti javaslat az energiabiztonságra is jelentős hatással van, melynek eredményeképp 2030-ra 12 százalékkal csökkenhetne a földgázimport az Európai Unióban. 

A másik javaslatunk pedig az, hogy a vállalt célokat korszerű, követhető, ellenőrizhető és elterjeszthető intézkedésekkel teljesítsük. Ez egyrészt megfelel a hatékony energiafelhasználással kapcsolatos nemzeti érdekeinknek, másrészt kizárja azt, hogy a Bizottság előrehaladásunk nyomon követése során konzekvenciákkal járó hibákat tárjon fel.

A cikk tovább folytatódik ITT.

 

 

Forrás: http://

<< Vissza a főoldalra