Established Member of the

HuGBC

A fenntarthatóság az alapozásnál kezdődik

Innotéka interjú Barta Zsomborral, a HuGBC elnökével.
1

Az építőipar a világ egyik legnagyobb anyaghasználója, az elkészült épületek rengeteg energiát fogyasztanak. Vagyis az építés környezeti lábnyoma hatalmas, és rendszerszintű fenntarthatóság nem valósítható meg e terület zölddé tétele nélkül. Bár sok szó esik az épületüzemeltetés környezet­tudatosságáról, maga az építés folyamata, a felhasznált anyagok gyakran háttérbe szorulnak. Pedig ezen a ponton beavatkozva nagy előnyökhöz lehet jutni a következő évtizedekben.

A fenn­tartható építő­­anyagok­ról és építési technológiáról sokkal kevesebb szó esik, mint az épület­­üzemelte­tés környezeti terheiről. Lépten-nyomon energia­­semleges házakról, nulla kibocsátású épületekről hallani, de az kevésbé van a köz­tudatban, hogy az üzemeltetés környezet­barátsága el­képzelhe­tetlen a meg­felelő építési technikák nélkül, illetve az épületek környezeti terhelését – más termékekhez hasonlóan – a teljes életidő alatt kell vizsgálni, beleértve az előállítást is.

Az építkezés szükségszerűen terheli a környezetet

„Az építésnek nagyon nagy jelentősége van, például a teljes szénkibocsátás szem­pontjá­ból. Bár a teljes építési emisszió meghatározásához nagyon komplex számítá­sokra van szükség, azt már biztosan tudjuk, hogy az épületek előállításának igen nagy az energia­igénye, és így a környezeti lábnyomuk is nagy – mondja Barta Zsombor, a Magyar Környezet­tudatos Építés Egyesület elnöke és a Greenbors Consulting Kft. alapító partnere. – A mi éghajlati övünkben elő­szeretettel használt építő­anyagoknak (beton, vas­beton, acél, tégla) pedig kiemelten magas a környezeti lábnyomuk.”

Az építőipar környezeti terhelésének csökkentése a szakértő szerint komplex gondol­kodás­módot igényel. Az építő­anyagok esetén egyszerre kell előtérbe helyezni az újra­haszno­sítást, illetve a kisebb környezeti hatású anyagok használatát. A klasszikus, jellemzően bányászott alapanyagokból gyártott építőanyagokat esetenként helyettesíteni lehet fenntarthatóbb alapanyagokkal. Meglepően nagy és összetett épületeket is meg lehet valósítani például faszerkezetek segítségével. Akár sokemeletes házakat is lehet építeni úgy, hogy csak a ház magja (a központi torony, amelyben a lépcsőházak és a liftaknák vannak) épül vasbetonból, a többi szerkezeti elemek fából készülnek.

Ugyan­akkor nem feltétlenül fenn­tarthatóbb, környezet­bará­tabb az építőanyag attól, hogy fából van. Észak-Amerikában jóval gyakrabban építik a családi házakat könnyű­szerkezetes faanyagból, mint téglából. Csakhogy sokan megkérdőjelezik e technológia fenn­tartható­ságát, hiszen egyrészről e könnyű­szerkezetes házak építéséhez használt rétegelt fa­pane­lek sokszor az eső­erdőkből származnak, amit legkevésbé sem neveznénk környezet­­barátnak, másrészről az egyszerűbb könnyű­­szerkezetes házak élettartalma is lényegesen rövidebb. A fa mint építőanyag felhasználása, ha nem törődünk a faanyag eredetével, akkor nem szól többről, mint a környezet­károsítás kiszervezéséről a fejlett felvevőországok határain túlra, leginkább egy másik kontinensre.

Az építkezés, bármilyen modern technológiákkal, anyagokkal is valósítják meg, bizonyos fokú környezeti terheléssel mindenképpen jár. Ennek időarányos mértékét főként úgy csökkenthetjük, ha hosszú távra tervezünk. Ha egy már felépített házat akár több száz évig is használni tudunk, akkor értelemszerűen nem kell újat építeni helyette, ezzel megspóroljuk a bontás, a hulladék­kezelés és az újbóli építkezés környezeti lábnyomát. Csakhogy jelenleg nem a hosszabb élettartamú épületek tervezése-építése a jellemző trend.

„A modern, kereskedelmi céllal megvalósított épületeket jellemzően aránylag rövid életciklusra tervezik. Egy a múlt század hat­vanas-hetvenes éveiben épített irodaház például sok esetben mára teljesen elavulttá vált, és a teljes elbontása anyagilag sokszor előnyö­sebb, mint a megtartása. Amikor pedig elbontják ezeket az épületeket, általában a bontott anyagot kevéssé lehet vagy szokták újrahasznosítani – magyarázza Barta Zsombor.  – Egyebek kö­zött ez utóbbi problémán segíthet a moduláris építészet, amikor például az alkotó­elemeket már eleve úgy tervezik és gyártják, hogy elbontás esetén azok újra­­fel­hasz­nál­ha­tók legyenek.”

Környezettudatosság = drágaság?

A rövidebb életciklus nem szükségszerű, a modern építési tech­noló­giákkal ugyanúgy lehet akár több száz évig álló épületeket emelni, ahogy régen. Ugyanakkor az építészet, illetve az építőipar sem tudja kivonni magát a jelenlegi ipari trendek alól, és számos használati cikknél tetten érhető, hogy a gyártók rövidebb életidő­vel számolnak a tervezéskor. Ez nem feltétlenül a sokszor emlegetett tervezett elavulás következménye, tehát a tervezőknek általában nem céljuk az, hogy a termék gyorsan elavuljon vagy tönkremenjen. Viszont a kényszerek mégis nemritkán ezt eredményezik.

E kényszerek egyrészről a megrendelőktől érkezhetnek, akik sokszor gyorsan akarnak olcsó épületeket birtokba venni vagy to­vább­értékesíteni. Vagyis gyakran kisebb súllyal esik latba az alapanyagok és technológiák kiválasztásában az ökológiai szemlélet, jóval fontosabbak a költségek és a határidők. Márpedig a fenntarthatóság, az alacsonyabb környezeti terhelés ritkán találkozik az alacsonyabb beruházási költségekkel; még akkor is, ha az épület több évtizedes életideje alatt e költség­különbség legalábbis csökkenthető.

Barta Zsombor azt is elmondta, hogy a környezet­tudatosabb, fenn­tarthatóbb építőanyagok általában magasabb minőségű ter­mékek, amelyeket ma még talán nem gyártanak olyan nagy mennyiségben, mint a hagyományos építőanyagokat. Emiatt e termé­kek vagy szolgáltatások első ránézésre ténylegesen lehetnek drágábbak is, de az árkülönbség oka a kisebb környezeti terhelés is lehet. A fenntartható épített környezet hosszabb időt­álló­ságot is jelent, ezt viszont csak minőségi alapanyagokkal lehet elérni. A magas minőségű anyagok pedig leginkább a felső piaci szegmensben találhatók meg.

„Ha az épületek teljes életciklusát vesszük, és feltételezzük, hogy az épületeket valóban sok évtizedig vagy akár száz évig is használni fogják, akkor a beruházási költségek különbsége az alacsonyabb üzemeltetési költségek és a hosszabb élettartam miatt eltűnik, sőt a korszerűbb technológiával épített ház már így olcsóbb is lesz – érvel Barta Zsombor. – Olcsó húsnak híg a leve. Vagyis sokszor elő­fordul, hogy az olcsóbb alap­anyagokból, elavult eljárások­kal épített házat sokkal hamarabb le kell bontani. Ezzel nemcsak az idő­arányos költségei lesznek magasab­bak, de a környezeti terhelése is súlyosabbá válik, a felhasznált plusz anyagok, illetve az energia­igény miatt.”

Az esetlegesen magasabb beruházási költségek miatt kérdés, hogy azok az építtetők, akik környezet­tudatos építési megoldáso­kat választanak, miért tesznek így. Vajon a majdani energiameg­­taka­rítás vezeti őket, esetleg a Föld jövőjéért aggódnak, vagy a pro­jekt PR-értékét kívánják kihasználni. Egyik szempont sem elítélen­dő, ugyanakkor fontos ismerni a beruházók motivációit, hogy az iparág szereplői minél hatékonyabban tudjanak együttműködni.

Az iparági szakértő véleménye szerint a szempontok mindegyike megjelenik a beruházók döntései mögött, általában egyszerre. Arra felhívja a figyelmet, hogy a fenntarthatósági szempontok integrálása az építési szférában más – kisebb beruházást igénylő – ipar­ágakhoz képest lassabb ütemű. Emellett a legkörnyezetkímélőbb megoldás az lenne, ha nem épülnének új, zöldmezős épületek, hanem a régieket újítanák fel.

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: http://innoteka.hu

<< Vissza a főoldalra