Established Member of the

HuGBC

Az ENSZ 17 fenntartható fejlődési céljából jó, ha kettőt teljesít a világ a 2030-as határidőig

2020. január 17., Sajtómegjelenés 58 ENSZ fenntartható fejlődési célok SDG

Az ENSZ 2015-ös közgyűlésén 193 ország kötelezte el magát 17 fenntarthatósági fejlődési cél (FFC) mellett, a nemzetközi együttműködési terv végrehajtását pedig 2030-as határidővel vállalták. A célok a legfontosabbnak ítélt globális problémákra javasolnak megoldást, ezek közé tartozik a szegénység, az egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a környezetszennyezés is.
1

A határidő lejárta előtt tíz évvel azonban nem túl rózsás a helyzet, és egy friss, a Nature-ben megjelent elemzés szerint a jelenlegi ütemmel számolva a 17-ből csak 2 cél elérése valószínű 2030-ig: az újszülöttek és az öt év alatti gyerekek megelőzhető haláleseteinek felszámolásához, valamint a gyerekek iskolázottsági céljainak teljesítéséhez jó úton halad a világ.

Ezzel szemben a mélyszegénység felszámolásáról le lehet mondani, hiszen a legfrissebb becslések szerint még 2030-ban is legalább 430 millióan élnek majd a legmostohább körülmények között. Az éhezés megszüntetése, valamint az éghajlat és a biodiverzitás védelme tekintetében is jócskán alulteljesít a világ, de a Nature megjegyzi, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés látható a fenntarthatósági, környezeti vagy egészségügyi kutatások terén és az érintett területek egyetemi oktatásában.

António Guterres ENSZ-főtitkár megemlítette, hogy a pénzügyi feltételek sem adottak a fenntarthatósági intézkedések feltételéül szolgáló gazdasági változásokhoz. A célok teljesítésének összköltségét 5-7 billió amerikai dollár közé becsülik évente, de ehhez még olyan 2,5 billió hiányzik a kormányoknak.

A kevesebb néha több

Hivatalosan négyévente értékelik a célok teljesítésének állapotát, a globális fenntarthatósági fejlődési jelentés (GSDR) összeállításában az ENSZ szakértői és független kutatók is részt vesznek. Az első jelentés 2019 szeptemberében jelent meg, és egyből a rendszer újragondolására tett javaslatot. A szerzők szerint egyfelől a kötelező állapotjelentés hiánya miatt nincs megfelelő nyomás az országokon a feladatok teljesítésére, másfelől az sem segíti az előrehaladást, hogy a fenntarthatósági fejlődési célok gyakran a GDP-célokkal versenyeznek.

Ezért azt javasolják, hogy a 17 cél helyett kevesebb, de egymással szorosan összefüggő területre osszák a feladatokat. A kutatók a szélenergia példájával élnek: a szélfarmok telepítésének nagy szerepe lehet a klímaváltozással szembeni harcban, de ha nem megfelelő helyen építik fel, akkor a szélturbinák magassága a madárpopulációkat is veszélyezheti, így cserébe a biodiverzitás és az ökoszisztémák fejlődési céljára lehet negatív hatással. A célok összevonásával viszont az éghajlati és biodiverzitási feladatok egy kategóriába kerülnének, így a példa analógiája mentén a szélfarmok telepítésénél már eleve fontolóra kellene venni a beruházás biodiverzitást érintő hatásait.

Országhatáron belül is rendet kell tenni

Mivel a célok az élet rengeteg területét felölelik, és rövid időn belül kell cselekedni, már a fejlődés mérésével is problémák akadnak, ezért a tanulmányt készítő kínai-amerikai kutatócsoport új fejlődéskövető módszert javasol, ami a folyamatos újratervezést is megkönnyítené.

A fejlődés számszerűsítése nemzeti és régiós szinten is hasznos lehet, ahogy azt Kína 2000 és 2015 közötti céljainak elemzésével be is mutatták a kutatók. Bár Kína nyugodtan zárhatta volna a ciklust, hiszen javított az összesített FFC-pontszámán, de az új, részletes mérési metódus szerint nagy különbségek jellemzik az ország egyes térségeit: 2000-ben a gazdasági fellendülés központjaként szolgáló Kelet-Kína jobb pontszámot ért el a nyugati régiónál, 2015-ben pedig a dél-kínai térség előzte az iparosodott északot.

A teljes cikk itt olvasható.


 

Forrás: http://nrgreport.hu

<< Vissza a főoldalra