Established Member of the

HuGBC

Az épített környezet jövője a COP26 után

Az ENSZ Klímacsúcs (COP26) november 12-i lezárása után megoszlanak a vélemények arról, hogy a Glasgow-i Klímaegyezmény siker volt-e vagy kudarc, vagy valahol a kettő között.
1

Cristina Gamboa, a WorldGBC ügyvezető igazgatója és e cikk szerzője szerint ez a vita elvonja a figyelmet azokról a fontos beszélgetésekről és lépésekről, amelyeket meg kell tennünk.

Talán reményre ad okot, hogy a Klímaegyezmény a 1,5 ⁰C-os felmelegedési küszöböt még tartja, viszont az új kötelezettségvállalások 2,4 ⁰C-os felmelegedésig legitimek. Most már a világgazdaság több mint 89%-ára vonatkozik a nettó nullakarbon cél.

Sürgősebb fellépésre és összehangolt erőfeszítésekre van szükség az ipartól, a nemzeti kormányoktól és a gazdasági döntéshozóktól, hogy reális esélyt adjunk a Párizsi Megállapodás teljesítésére és a globális felmelegedés 1,5 °C-os határának elérhető közelségben tartására.

Mi történt a COP26-on?

A Klímaegyezmény arra kéri fel az országokat, hogy jövőre megerősített kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokkal érkezzenek Egyiptomba, ezek az úgynevezett Nationally Determined Contributions (NDC-k). A szöveg felhívást is tartalmaz a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások „fokozatos megszüntetésére”, valamint a szénenergia „fokozatos leállítására” irányuló erőfeszítések felgyorsítására. Bár ennek az utolsó pillanatban történő felhígítása csalódást okozott, ez az első alkalom, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat említik a COP-szövegekben; ez egy erős jelzés az országoknak, hogy gyorsítsák fel a megújuló energiák használatát.

Ami a pénzügyi alkalmazkodást illeti, a Paktum előírja a gazdag országoknak, hogy 2025-ig „legalább megduplázzák” az alkalmazkodáshoz szükséges forrásokat, de ez nem éri el az éghajlati vészhelyzetek frontvonalában lévő nemzetek elvárásait a „veszteség és kár” kapcsán. A végső szöveg pedig nem tartalmaz konkrét pénzügyi eszközöket, kötelezettségvállalásokat. A szöveg azt is „mély sajnálattal” veszi tudomásul, hogy a fejlett országok nem teljesítették a 2020-ra kitűzött 100 milliárd dolláros éves klímafinanszírozási célt, és sürgeti az országokat, hogy 2025-ig teljes mértékben teljesítsék azt.

Az első héten számos kulcsfontosságú bejelentés is elhangzott, többek között a vezetők ígéretet tettek az erdőirtás megállítására, az őslakos népek földhasználati jogainak támogatására,  globálisan a metánról és a szénről tiszta energiára való átállítására, valamint nyilatkozat született az elektromos járművekről– hogy csak néhányat említsek.

Az épített környezet ügye

A Klímacsúcson megjelent az épített környezet képviselete, megmutatva vezető szerepét, és végre megérdemelt politikai elismerésben részesült mint az éghajlatváltozás elleni fellépés, a reziliencia és a társadalmi értékek kritikus szektora. Ezenkívül a nem állami szereplők vagy vállalkozások, a városok és a régiók szilárdan pozíciót szereztek a piaci kereslet fő mozgatórugóiként és politikai ösztönzőiként.

A tavalyi évben a WorldGBC összehívta az érdekelt felek hálózatát a mélyreható együttműködés koncepciójának megvalósítása érdekében, és – a „#BuildingToCOP26'” koalíció kollektív képviseletének köszönhetően, amelyet számos magas rangú klímavédő szervezet támogatott – egy külön napot szenteltek az ágazatunknak.

A magánszektor megmutatta, hogy megértette a probléma mértékét. Ma a 1,2 milliárd dollárnyi ingatlanvagyon része a Race to Zero, az ENSZ által támogatott kampánynak, amelynek célja, hogy a nem állami szereplők vállalják a kibocsátás felére csökkentését 2030-ig, és legkésőbb 2050-ig a nettó nulla kibocsátás elérését. A Race to Zero egyik éllovas kezdeményezéseként 44 vállalkozás - köztük fejlesztők, tervezők és vagyonkezelők 85 milliárd dolláros éves forgalommal – írta alá a World Green Building Council nettó nulla szén-dioxid-kibocsátású épületekre vonatkozó kötelezettségvállalását, melynek célja, hogy 2030-ig felgyorsítsa az épített környezetből származó szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó fellépést.

Mindezek az erőfeszítések a Csúcstalálkozó „Városok, régiók és épített környezet napján” egyesültek. A több mint 130 eseményt követően a tagokból és partnerekből álló hálózatunk 26 olyan kezdeményezést jelentett be, amelyek a mélyreható együttműködést példázzák, és további pozitív rendszerszintű átalakításokat inspirálnak az épített környezetben, ideértve a brit zöldépítése szervezet (UKGBC) által készített nemzeti, a teljes életciklust átfogó karbonkibocsátás-csökkentési ütemterv (Whole Life Carbon Roadmap) bejelentését is.

A legbátorítóbb az volt, hogy meghallgathattuk a városok polgármestereinek, országok minisztereinek és vállalatok vezérigazgatóinak az előadásait, akik mind felismerték azt a kritikus szerepet, amelyet ágazatunk játszhat az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban.

Azt is kellemes meglepetésként tapasztaltam, hogy a Whole Life Carbon (teljes életciklusra vonatkozó karbonkibocsátás) kifejezés ma már általánossá vált, és minden érdekelt fél egyetért abban, hogy az épített környezettel kapcsolatos fellépéshez mind a működési, mind a beépített karbonkibocsátás holisztikus mérlegelése szükséges.

A fokozott kormányzati intézkedések következtében azoknak az országoknak a száma, amelyek megemlítették az épületeket NDC-jükben, a 2015-ös 90-ről 136-ra nőtt 2021-ben, továbbá 30%-kal emelkedett az épületenergetikai előírásokkal rendelkező országok száma.

Sokuknál azonban hiányzik a szükséges ambíció a megfelelő teljesítményszint eléréséhez. Egyes országok, amelyek növekedést várnak az elkövetkező évtizedekben, még energetikai szabályozással sem rendelkeznek. Ez azt eredményezi, hogy olyan épületek épülnek, amelyek nem felelnek meg a jelenlegi vagy a jövőbeni éghajlathoz szükséges szabványoknak.

A Paktum most először szólítja fel kifejezetten az országokat, hogy fokozzák az energiahatékonysági intézkedések alkalmazását, amelyek kritikusak ahhoz, hogy az épített környezet klímamegoldássá váljon.

Tehát tanúi lehettünk a politikai oldalon nagyon szükséges előre lépésnek, de többre van szükség ahhoz, hogy valóban megfeleljünk az ipar által már tanúsított ambíciók szintjének.

Mi következik?

Optimizmusomat erősíti az az energia és tettvágy, amelyet Glasgow-ban láttam a helyszínen és azon kívül is, különösen a klímaaktivisták és a fiatalok részéről. Bár ezek közül a fontos hangok közül sokan nem ültek a tárgyalóasztalnál, az iparági oldal vezetése egyértelműen mutatja, hogy végre meghallgatják őket. Most rá kell kényszerítenünk azokat a kormányokat, amelyek túl lassúak a cselekvésben.

Ha ezt az energiát és lelkesedést tettekre tudjuk váltani közös céljaink elérése érdekében, akkor úgy gondolom, hogy sikerült tartanunk a 1,5 ⁰C-os felmelegedési küszöböt. Ahogy az egyiptomi COP27-re irányítjuk a figyelmet, építenünk kell a megkezdett lendületre, és meg kell tanulnunk igazán hallgatni az éghajlatváltozás által leginkább érintett közösségek hangjára. Az alkalmazkodás, az éghajlati igazságosság és a pénzügyek kiemelten szerepelnek majd a napirenden.

Az építőiparban és kivitelezésben érdekelt felek közösségeként egyedülálló helyzetben vagyunk annak biztosítására, hogy a fogadalmakat, kötelezettségvállalásokat és ígéreteket tettekre váltsuk.

WorldGBC hálózatunk vezetőiként arra kérjük Önöket, hogy:

  1. Működjenek együtt a kormányokkal annak érdekében, hogy az épületek energiahatékonysága a COP27-re benyújtandó felülvizsgált nemzeti hozzájárulások (NDC) központi eleme legyen.
  2. Dolgozzanak együtt az ipar szereplőivel és bátorítsák őket, hogy írják alá a WorldGBC nettó nulla szén-dioxid-kibocsátású épületekre vonatkozó kötelezettségvállalását, a Race To Zero-t
  3. Követeljék meg, hogy a befektetők és a pénzügyi közösség csak fenntartható épületekbe és infrastruktúrába fektessen be
  4. Támogassák a holisztikus megközelítést bármely infrastrukturális projekt fejlesztése során
  5. Gyorsítsák fel a mélyreható együttműködést, hogy kifejleszthessük az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra való igazságos átállás biztosításához szükséges eszközöket.

 

Letölthető dokumentumok:

Forrás: http://worldgbc.org

<< Vissza a főoldalra