Established Member of the

HuGBC

Az építőipari növekedés ellenére ez az év sem kihívásmentes - Hangulatjelentés az energiahatékonysági szektorból

Az energiahatékonysági szektor vállalkozásai az eluralkodott kapacitáshiány ellenére is bizakodóan ítélik meg helyzetüket, derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet legfrissebb felméréséből.
1

Legnagyobb problémának a munkaerőhiányt és a változó jogszabályi környezetet, illetve a bizonytalan gazdasági környezetet látják.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) az energiahatékonysági ágazat szereplőivel partnerségben dolgozik azon, hogy Magyarországon egyre több energiahatékonysági beruházás valósuljon meg. A MEHI 2017 őszén – immár harmadszorra[1] – megkérdezte az energiahatékonysági szektorban működő vállalkozásokat arról, hogy milyen eredményeik voltak 2016-ban, illetve milyen az üzletmenetük 2017-ben. A felmérés során az is kiderült, mi volt számukra a legnagyobb siker és kihívás, illetve milyen pozitív és negatív trendeket látnak az energiahatékonysági piacon.

Az energiahatékonysági ágazat teljes spektruma részt vett a felmérésben, a szigetelőanyag-gyártóktól, kivitelezőkön, épületgépészeti rendszerek gyártóin, forgalmazóin, kivitelezőin, finanszírozókon, tervezőkön, szolgáltatókon keresztül. A kérdésekre válaszolók között mintegy fele-fele arányban vannak külföldi, illetve magyar többségi tulajdonban levők.

Egyértelmű növekedés a piacon

A válaszadók kétharmada értékelte mind a saját, mind maga az energiahatékonysági piac helyzetét pozitívan az előző évihez képest. Míg tavaly a cégek 40 százaléka számolt be növekedésről a megrendeléseiket tekintve, addig idén ez az arány 68 százalékra nőtt, és mindössze 6 százalékuk jelentett csökkenést. A cégek teljesítményének alakulása is hasonló arányokat mutat: már 2016-ban 70 százalékuk ért el nagyobb teljesítményt az előző évihez képest, és ez a növekedés nagy részüknél (65%) idén is folytatódott.

Ami a bevételeik alakulását illeti, 2016-ot a cégek 90 százaléka nyereséggel zárta – veszteséggel mindössze 7 százalék –, és mintegy kétharmaduk (65%) növelni is tudta a nyereségét az előző évihez képest. Ezek a számok a tavalyihoz képest enyhe növekedést mutatnak.

Korlátozó tényezők

A jó teljesítmény ellenére több tényező is nehezíti a vállalatok piaci működését. A legfőbb akadályt idén a munkaerőhiány jelenti: a cégek 61 százaléka küszködik azzal, hogy a megnövekedett igényekkel lépést tudjon tartani, és ennek fő oka a szakemberhiány. Ehhez kapcsolódik a kapacitáshiány is, amelyet kisebb mértékben ugyan (35%), de a második legjelentősebb tényezőként sorolták fel a cégek. Tavaly ezek még jóval hátrébb végeztek, így egyértelműen az elmúlt másfél év látványos változásáról beszélhetünk.

A másik két legjelentősebb korlátozó tényező a változékony jogszabályi (35%) és a bizonytalan gazdasági (32%) környezet; tavaly ezek végeztek az első két helyen. A tavaly a dobogó harmadik fokán végzett „kereslet hiánya” idén az utolsó helyre szorult. Érdekes eredmény továbbá, hogy míg 2016-ban a válaszadók 8 százaléka mondta, hogy nincsenek a piaci helyzetét korlátozó tényezők, addig idén egy cég sem akadt, amelyik ne látna valamilyen akadályt, ami a nehezíti a bővülést, termelést.

Az energiahatékonysági ágazat hangulata bizakodó

A cégek többsége, feltehetően a fellendülő piaci trendek hatására, a következő időszakban további felfutást remél. Mintegy kétharmaduk mind a saját jövedelmezőségét, mind az energiahatékonysági piac alakulását illetően folytatódó javulásra számít az év második felében. Így az idei vizsgálat egyik legfeltűnőbb eredménye, hogy a piac, és a cégek jövedelmezőségének alakulása mennyire felülmúlta a korábbi várakozásokat.

A vállalkozások közül ugyanis tavaly többen gondolták úgy, hogy a legnagyobb eredmény az volt, hogy talpon tudtak maradni. Javulást akkor még mindössze körülbelül 42 százalékuk várt, a válaszadók többsége stagnálást prognosztizált. Ehhez képest az idei számok ennél jóval kedvezőbb képet mutatnak. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a bázis nagyon alacsony volt: 2015-ben 7612 lakás épült, 2016-ban 9994; 2017 első félévében pedig 5004 (ez 46 százalékkal több, mint a 2016. évi első féléves adat), a növekedést ehhez képest kell értékelni.

A felmérésből az is kiderül, hogy a vállalatok több mint egyharmada (35%) tervezi, hogy a növeli a foglalkoztatottjainak létszámát, és senki nem számolt be arról, hogy csökkenteni kellene a munkaerő-állományát.

Mit gondolnak az energiahatékonysági szektor képviselői az ágazat helyzetéről?

Több kihívással kell idén is szembesülnie a szektor vállalkozásainak, az utóbbi időszakban azonban egyértelműen a munkaerőhiánnyal való megküzdés jelentette a legnagyobbat. Egyes becslések szerint akár 50-60 százalékos is lehet a szakemberhiány. A munkaerőhiány mellett ugyanakkor komoly kihívást jelent a rendelkezésre álló munkaerő megtartása is. Ez, illetve az igényeket teljes körűen kiszolgálni nem tudó kapacitáshiány dráguláshoz vezet a piacon.

Emellett a cégek hiányolják az energiahatékonyság ösztönzésére irányuló kormányzati elhivatottságot, a stratégiai dokumentumok (pl. Nemzeti Épületenergetikai Stratégia) megvalósítására irányuló valós központi lépéseket. A pályázati kiírások késlekedése és felfüggesztése, források átirányítása, az ebből fakadó kiszámíthatatlanság és tervezhetetlenség, illetve a pályázatok túlbonyolítása és túlbürokratizálása sem segíti a szektort, hiszen visszavetik a beruházási kedvet.

A cégeket váratlanul érte az újépítések és kiadott engedélyek, bejelentések számának nagyarányú növekedése, ezt pozitív változásnak, és elsősorban a CSOK illetve az Áfa-csökkentés hatásának tartják. Ugyanakkor hiányolják, hogy ezek a kedvező intézkedések kizárólag az újépítésű ingatlanokat érintik, és nem terjednek ki a felújításokra és a hozzájuk kapcsolódó energiahatékonysági beruházásokra. Éppen ezért, bár ezen intézkedések hatására az építőipar általánosságban fellendült, az energiahatékonysági beruházások, felújítások a lakóingatlanoknál háttérbe szorulnak. Itt továbbra is többnyire a pályázati támogatásokra, vissza nem térítendő forrásokra várnak a lakástulajdonosok, ezek azonban meglehetősen ritkán és korlátozottan állnak rendelkezésre.

A vállalati szektor ugyanakkor kezdi felismerni az energiahatékonysági korszerűsítések, beruházások előnyeit: a beruházási költségek mellett a közép- és hosszú távú üzemeltetés költsége is egyre hangsúlyosabb döntési szempont. Ennek kiaknázásához az energetikai beruházások utáni társasági adókedvezmény fontos támogatást jelent a vállalatok egy része szerint.

Ez a szemlélet azonban hiányzik a középületi szektorból. A 100 százalékos támogatottságú energiahatékonysági pályázatoknál éppen a hosszú távú üzemeltetési szempontok szorulnak háttérbe, holott az lenne a legfontosabb tényező a megtérülési idő rövidülése, illetve az üzemeltetési költségek alacsonyabbá tétele szempontjából. Ebben a finanszírozási konstrukcióban épp a racionális tulajdonosi szemlélet kerül figyelmen kívül. Ezt ellensúlyozni azzal lehetne, ha a középületi energiahatékonysági tendereknél már a kiírásban is szerepelne a költségoptimum elvárása. Ne önmagában csak a bekerülési ár legyen a meghatározó bírálati szempont, hanem ezzel együtt vegyék figyelembe a közép- és hosszú távú üzemeltetés során fellépő energia-megtakarítást és várható megtérülési időt is.

A 2021-es közel nulla energiaszintre vonatkozó előírások közeledtével az épületgépészet területén elmondható, hogy a megújuló energiákat hasznosító berendezések aránya növekszik. A háztartási méretű és kereskedelmi célú napelemes erőműveknél jelentős igénynövekedés tapasztalható, illetve a hőszivattyús rendszerek iránt is egyre nagyobb az érdeklődés.

Az új jogszabályi kötelezettségek – szigorodó energiahatékonysági követelmények, vállalati energiaaudit kötelezővé tétele, energetikai szakreferensek alkalmazása stb. – az energiahatékonyság javát szolgálják, bár a túlzott bürokrácia miatt sokszor a cél ellenében hatnak.

Az ágazati szereplők szerint az energiahatékonysági célok elérését leginkább egy kiszámítható szabályozási környezet és hosszú távú, hatékony ösztönző, támogatási és szemléletformálási programok, így a tudatos fogyasztói magatartásra nevelés segítenék.

Az energiahatékonysági piac vállalkozásai számára kiemelkedően fontos lenne az is, hogy váljon általánossá az energetikai szabályok és előírások betartatása és ellenőrzése, amelyhez a műszaki ellenőrzés súlyát és jelentőségét szükséges tovább erősíteni.

MEHI álláspont

Lehetőségek az épületenergetikai piacon

Az építőipar és ezen belül az épületenergetikai szektor fellendülését az irányzott kormányzati intézkedések (CSOK, Áfa-csökkentés, uniós beruházási források) idézték elő, amelyek azonban főként az újépítésekre vannak hatással.

Az újlakásépítési-piac élénkítésére tett kormányzati lépések pozitívak, de az Áfa-csökkentés 2019-es záró határideje már rövid távon is bizonytalanná teszi az építőipar helyzetét, ellentétes azzal a kormányzati céllal, hogy stabilizálja az építőipari növekedést, beleértve a munkaerőpiacot is.

Addig, amíg megjósolhatatlan az, hogy hazai építőipari konjunktúra folytatódik-e (különös tekintettel az újlakás-építésekre), és amíg lebegtetik az Áfa-csökkentés meghosszabbításának kérdését, addig nem fogják beáldozni a határon túl kiépített piaci pozícióikat a magyar építőipari szakmunkások, nem jönnek vissza.

Az újépítések ráadásul rendkívül aránytalan területi eloszlást mutatnak a KSH adatai szerint: főként a budapesti, Pest megyei és egyes dunántúli megyéket, illetve megyeszékhelyeket mozgatják meg.

Az építőiparra stabilizáló, terület-kiegyenlítő hatással lenne a lakossági energetikai beruházások kormányzati ösztönzése, mely két fő okra vezethető vissza. Korábbi tanulmányok[2] szerint minden új építésre 10 felújítás jut, és bár a felújítások volumene kisebb, építőipari hatásuk jelentős – különösen a kisebb építőipari KKV-k helyzetének alakulásában.

A MEHI 2016. évi, 3,88 millió – lakását tulajdonosként használó – család véleményét tükröző kutatása szerint a megkérdezett háztartások 24%-a, 920 ezer háztartás készül energetikai felújítást elvégezni[3] a következő öt évben azon a lakóházon, amelyikben él. A vidéken – különösen két alföldi régióban – élő családi házak tulajdonosai az átlagosnál nagyobb mértékben terveznek valamilyen korszerűsítést. Az energiahatékonysági piac a következő öt évben 1200 milliárdos méretűre tehető – ha ezt kiaknázzuk.

Tehát amíg az új építések főként a budapesti, Pest megyei és egyes dunántúli megyéket, illetve megyeszékhelyeket mozgatják meg, addig az energetikai felújítások várható eloszlása a fenti egyenlőtlenséget területileg kiegyenlíti, kompenzálhatja az építőipari beruházások terén.

Ezért szükséges és előremutató, hogy a felújítási piac is az újépítésekhez hasonló támogatásban részesüljön.

Az elemzés tovább folytatódik ITT.

 

<< Vissza a főoldalra