Established Member of the

HuGBC

Az építőipari növekedés ellenére ez az év sem kihívásmentes - Hangulatjelentés az energiahatékonysági szektorból

2017. november 21., Sajtómegjelenés 540 mehi energiahatékonyság magyar energiahatékonysági intézet energiahatékonysági szektor

Az energiahatékonysági szektor vállalkozásai az eluralkodott kapacitáshiány ellenére is bizakodóan ítélik meg helyzetüket, derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet legfrissebb felméréséből.
1

Legnagyobb problémának a munkaerőhiányt és a változó jogszabályi környezetet, illetve a bizonytalan gazdasági környezetet látják.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) az energiahatékonysági ágazat szereplőivel partnerségben dolgozik azon, hogy Magyarországon egyre több energiahatékonysági beruházás valósuljon meg. A MEHI 2017 őszén – immár harmadszorra[1] – megkérdezte az energiahatékonysági szektorban működő vállalkozásokat arról, hogy milyen eredményeik voltak 2016-ban, illetve milyen az üzletmenetük 2017-ben. A felmérés során az is kiderült, mi volt számukra a legnagyobb siker és kihívás, illetve milyen pozitív és negatív trendeket látnak az energiahatékonysági piacon.

Az energiahatékonysági ágazat teljes spektruma részt vett a felmérésben, a szigetelőanyag-gyártóktól, kivitelezőkön, épületgépészeti rendszerek gyártóin, forgalmazóin, kivitelezőin, finanszírozókon, tervezőkön, szolgáltatókon keresztül. A kérdésekre válaszolók között mintegy fele-fele arányban vannak külföldi, illetve magyar többségi tulajdonban levők.

Egyértelmű növekedés a piacon

A válaszadók kétharmada értékelte mind a saját, mind maga az energiahatékonysági piac helyzetét pozitívan az előző évihez képest. Míg tavaly a cégek 40 százaléka számolt be növekedésről a megrendeléseiket tekintve, addig idén ez az arány 68 százalékra nőtt, és mindössze 6 százalékuk jelentett csökkenést. A cégek teljesítményének alakulása is hasonló arányokat mutat: már 2016-ban 70 százalékuk ért el nagyobb teljesítményt az előző évihez képest, és ez a növekedés nagy részüknél (65%) idén is folytatódott.

Ami a bevételeik alakulását illeti, 2016-ot a cégek 90 százaléka nyereséggel zárta – veszteséggel mindössze 7 százalék –, és mintegy kétharmaduk (65%) növelni is tudta a nyereségét az előző évihez képest. Ezek a számok a tavalyihoz képest enyhe növekedést mutatnak.

Korlátozó tényezők

A jó teljesítmény ellenére több tényező is nehezíti a vállalatok piaci működését. A legfőbb akadályt idén a munkaerőhiány jelenti: a cégek 61 százaléka küszködik azzal, hogy a megnövekedett igényekkel lépést tudjon tartani, és ennek fő oka a szakemberhiány. Ehhez kapcsolódik a kapacitáshiány is, amelyet kisebb mértékben ugyan (35%), de a második legjelentősebb tényezőként sorolták fel a cégek. Tavaly ezek még jóval hátrébb végeztek, így egyértelműen az elmúlt másfél év látványos változásáról beszélhetünk.

A másik két legjelentősebb korlátozó tényező a változékony jogszabályi (35%) és a bizonytalan gazdasági (32%) környezet; tavaly ezek végeztek az első két helyen. A tavaly a dobogó harmadik fokán végzett „kereslet hiánya” idén az utolsó helyre szorult. Érdekes eredmény továbbá, hogy míg 2016-ban a válaszadók 8 százaléka mondta, hogy nincsenek a piaci helyzetét korlátozó tényezők, addig idén egy cég sem akadt, amelyik ne látna valamilyen akadályt, ami a nehezíti a bővülést, termelést.

Az energiahatékonysági ágazat hangulata bizakodó

A cégek többsége, feltehetően a fellendülő piaci trendek hatására, a következő időszakban további felfutást remél. Mintegy kétharmaduk mind a saját jövedelmezőségét, mind az energiahatékonysági piac alakulását illetően folytatódó javulásra számít az év második felében. Így az idei vizsgálat egyik legfeltűnőbb eredménye, hogy a piac, és a cégek jövedelmezőségének alakulása mennyire felülmúlta a korábbi várakozásokat.

A vállalkozások közül ugyanis tavaly többen gondolták úgy, hogy a legnagyobb eredmény az volt, hogy talpon tudtak maradni. Javulást akkor még mindössze körülbelül 42 százalékuk várt, a válaszadók többsége stagnálást prognosztizált. Ehhez képest az idei számok ennél jóval kedvezőbb képet mutatnak. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a bázis nagyon alacsony volt: 2015-ben 7612 lakás épült, 2016-ban 9994; 2017 első félévében pedig 5004 (ez 46 százalékkal több, mint a 2016. évi első féléves adat), a növekedést ehhez képest kell értékelni.

A felmérésből az is kiderül, hogy a vállalatok több mint egyharmada (35%) tervezi, hogy a növeli a foglalkoztatottjainak létszámát, és senki nem számolt be arról, hogy csökkenteni kellene a munkaerő-állományát.

Mit gondolnak az energiahatékonysági szektor képviselői az ágazat helyzetéről?

Több kihívással kell idén is szembesülnie a szektor vállalkozásainak, az utóbbi időszakban azonban egyértelműen a munkaerőhiánnyal való megküzdés jelentette a legnagyobbat. Egyes becslések szerint akár 50-60 százalékos is lehet a szakemberhiány. A munkaerőhiány mellett ugyanakkor komoly kihívást jelent a rendelkezésre álló munkaerő megtartása is. Ez, illetve az igényeket teljes körűen kiszolgálni nem tudó kapacitáshiány dráguláshoz vezet a piacon.

Emellett a cégek hiányolják az energiahatékonyság ösztönzésére irányuló kormányzati elhivatottságot, a stratégiai dokumentumok (pl. Nemzeti Épületenergetikai Stratégia) megvalósítására irányuló valós központi lépéseket. A pályázati kiírások késlekedése és felfüggesztése, források átirányítása, az ebből fakadó kiszámíthatatlanság és tervezhetetlenség, illetve a pályázatok túlbonyolítása és túlbürokratizálása sem segíti a szektort, hiszen visszavetik a beruházási kedvet.

A cégeket váratlanul érte az újépítések és kiadott engedélyek, bejelentések számának nagyarányú növekedése, ezt pozitív változásnak, és elsősorban a CSOK illetve az Áfa-csökkentés hatásának tartják. Ugyanakkor hiányolják, hogy ezek a kedvező intézkedések kizárólag az újépítésű ingatlanokat érintik, és nem terjednek ki a felújításokra és a hozzájuk kapcsolódó energiahatékonysági beruházásokra. Éppen ezért, bár ezen intézkedések hatására az építőipar általánosságban fellendült, az energiahatékonysági beruházások, felújítások a lakóingatlanoknál háttérbe szorulnak. Itt továbbra is többnyire a pályázati támogatásokra, vissza nem térítendő forrásokra várnak a lakástulajdonosok, ezek azonban meglehetősen ritkán és korlátozottan állnak rendelkezésre.

A vállalati szektor ugyanakkor kezdi felismerni az energiahatékonysági korszerűsítések, beruházások előnyeit: a beruházási költségek mellett a közép- és hosszú távú üzemeltetés költsége is egyre hangsúlyosabb döntési szempont. Ennek kiaknázásához az energetikai beruházások utáni társasági adókedvezmény fontos támogatást jelent a vállalatok egy része szerint.

Ez a szemlélet azonban hiányzik a középületi szektorból. A 100 százalékos támogatottságú energiahatékonysági pályázatoknál éppen a hosszú távú üzemeltetési szempontok szorulnak háttérbe, holott az lenne a legfontosabb tényező a megtérülési idő rövidülése, illetve az üzemeltetési költségek alacsonyabbá tétele szempontjából. Ebben a finanszírozási konstrukcióban épp a racionális tulajdonosi szemlélet kerül figyelmen kívül. Ezt ellensúlyozni azzal lehetne, ha a középületi energiahatékonysági tendereknél már a kiírásban is szerepelne a költségoptimum elvárása. Ne önmagában csak a bekerülési ár legyen a meghatározó bírálati szempont, hanem ezzel együtt vegyék figyelembe a közép- és hosszú távú üzemeltetés során fellépő energia-megtakarítást és várható megtérülési időt is.

A 2021-es közel nulla energiaszintre vonatkozó előírások közeledtével az épületgépészet területén elmondható, hogy a megújuló energiákat hasznosító berendezések aránya növekszik. A háztartási méretű és kereskedelmi célú napelemes erőműveknél jelentős igénynövekedés tapasztalható, illetve a hőszivattyús rendszerek iránt is egyre nagyobb az érdeklődés.

Az új jogszabályi kötelezettségek – szigorodó energiahatékonysági követelmények, vállalati energiaaudit kötelezővé tétele, energetikai szakreferensek alkalmazása stb. – az energiahatékonyság javát szolgálják, bár a túlzott bürokrácia miatt sokszor a cél ellenében hatnak.

Az ágazati szereplők szerint az energiahatékonysági célok elérését leginkább egy kiszámítható szabályozási környezet és hosszú távú, hatékony ösztönző, támogatási és szemléletformálási programok, így a tudatos fogyasztói magatartásra nevelés segítenék.

Az energiahatékonysági piac vállalkozásai számára kiemelkedően fontos lenne az is, hogy váljon általánossá az energetikai szabályok és előírások betartatása és ellenőrzése, amelyhez a műszaki ellenőrzés súlyát és jelentőségét szükséges tovább erősíteni.

MEHI álláspont

Lehetőségek az épületenergetikai piacon

Az építőipar és ezen belül az épületenergetikai szektor fellendülését az irányzott kormányzati intézkedések (CSOK, Áfa-csökkentés, uniós beruházási források) idézték elő, amelyek azonban főként az újépítésekre vannak hatással.

Az újlakásépítési-piac élénkítésére tett kormányzati lépések pozitívak, de az Áfa-csökkentés 2019-es záró határideje már rövid távon is bizonytalanná teszi az építőipar helyzetét, ellentétes azzal a kormányzati céllal, hogy stabilizálja az építőipari növekedést, beleértve a munkaerőpiacot is.

Addig, amíg megjósolhatatlan az, hogy hazai építőipari konjunktúra folytatódik-e (különös tekintettel az újlakás-építésekre), és amíg lebegtetik az Áfa-csökkentés meghosszabbításának kérdését, addig nem fogják beáldozni a határon túl kiépített piaci pozícióikat a magyar építőipari szakmunkások, nem jönnek vissza.

Az újépítések ráadásul rendkívül aránytalan területi eloszlást mutatnak a KSH adatai szerint: főként a budapesti, Pest megyei és egyes dunántúli megyéket, illetve megyeszékhelyeket mozgatják meg.

Az építőiparra stabilizáló, terület-kiegyenlítő hatással lenne a lakossági energetikai beruházások kormányzati ösztönzése, mely két fő okra vezethető vissza. Korábbi tanulmányok[2] szerint minden új építésre 10 felújítás jut, és bár a felújítások volumene kisebb, építőipari hatásuk jelentős – különösen a kisebb építőipari KKV-k helyzetének alakulásában.

A MEHI 2016. évi, 3,88 millió – lakását tulajdonosként használó – család véleményét tükröző kutatása szerint a megkérdezett háztartások 24%-a, 920 ezer háztartás készül energetikai felújítást elvégezni[3] a következő öt évben azon a lakóházon, amelyikben él. A vidéken – különösen két alföldi régióban – élő családi házak tulajdonosai az átlagosnál nagyobb mértékben terveznek valamilyen korszerűsítést. Az energiahatékonysági piac a következő öt évben 1200 milliárdos méretűre tehető – ha ezt kiaknázzuk.

Tehát amíg az új építések főként a budapesti, Pest megyei és egyes dunántúli megyéket, illetve megyeszékhelyeket mozgatják meg, addig az energetikai felújítások várható eloszlása a fenti egyenlőtlenséget területileg kiegyenlíti, kompenzálhatja az építőipari beruházások terén.

Ezért szükséges és előremutató, hogy a felújítási piac is az újépítésekhez hasonló támogatásban részesüljön.

Az elemzés tovább folytatódik ITT.

 

Forrás: http://

<< Vissza a főoldalra