Established Member of the

HuGBC

Csupán 23 fok van a vályogházban, míg kint 39...

2019. július 17., Sajtómegjelenés 251 vályogház fenntartható életmód dr. Dőry István

Amikor egyre több hőhullám éri el Magyarországot, sokakban felmerül a kérdés, hogyan is kellene jobban és fenntartható módon élni. Minderről dr. Dőry Istvánnal beszélgetett a Levegő Munkacsoport, egy olyan emberrel, aki a gyakorlatban is megvalósította a fenntarthatóságot.
1

Ilyenkor jó idebent beszélgetni, mikor kinn tombol a hőség. De csak odakint van 39 fok, itt a tisztaszobában 23 fokot mérünk, és még az se érződik, mert nem gépek fújják ránk a hideget, hanem egyszerűen ezt tudják a falak. Hiába, no, egy hőszigetelt vályogházban vagyunk Egyházasfaluban, ahol dr. Dőry István elmondja olvasóinknak, hogyan kerültek ide, és mit jelent fenntarthatóan élni.

A fenntartható életre - mindenki máshoz hasonlóan – mi is vágytunk, de láttuk és értettük, hogy itt egy életre szóló kérdésről van szó, és nem elegendő egyik vagy másik részletével itt-ott elfoglalkozgatni. Megértettük, hogy amint a neve is mutatja a „nem megújuló erőforrások” kifogynak, nem lehet tartósan használni őket, tehát a fosszilis energiával működtetett fenntarthatóság fából vaskarika. Ha belegondolunk, az egész életünket átjárja a fenntarthatatlan energiahasználat, és ezek közül is a legnagyobbakkal kell első körben foglalkozni.

Melyek ezek a legnagyobb tételek?

Szinte mindenkinek az életében, de ezt a rezsi számlák is mutatják, első helyen van a fűtés, és másodikon a benzin, autó, közlekedés, ha csak nem az elsőn. És mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy az élelem, az iparcikkek, az ivóvíz honnan erednek, hogy ezek is meg nem újuló energiákból lesznek. Nyakig vagyunk a fenntarthatatlanságban, bármerre nézünk, minden 80-90%-ban fosszilis energiából, szénből, olajból, urán és földgáz energiájából van, és így nem tartható fenn az idők végezetéig. A benzin, olaj pedig még addig se.

Hát ezek tényleg elég nagy tételek. Hogyan kezdtetek hozzá, és hogyan jutottatok ide ebbe a szép kis faluba?

Autó nélkül… Azt hamar belátja az ember, hogy ha ennyi minden gázos dolgon változtatni kell, akkor az az életmódot, életteret is érinti, tehát egy ponton lesz egy költözés. De akkor jobb ezt már rögtön letisztázni: A fűtés fenntartható módja, lényegében valamiféle tiszta fa alapú fűtés, de olyan mértékű hőszigeteltséggel, hogy a fafogyasztás a termelődéssel összhangba kerüljön (1 tonna/év/fő). Sokan ott hibázzák el, hogy kiköltöznek egy csendes szép völgybe - hogy azt is elrontsák? -, és onnan aztán minden csak autóval van: a munka, a tanulás, a vásárlás, az orvos, a színház, minden. Akkor lesz csak igazán nagy a fosszilis függés és energiafogyasztás a család életében.

De nálatok eleve nem is volt autó – négy gyerekkel éltetek valahol az agglomerációban.

Az agglomeráció is csapda, a főváros kényelmét, felelőtlenségét nyújtja, annak szennyezésével, zajával, „közbiztonságával”, fenntarthatatlanságával egybe betonozva. Leültünk egy térképpel, és kerestünk olyan településeket, ahol van vasút, de nincs kétszámjegyű közúti forgalom. Száz ilyen „vasutas falu” van Magyarországon. Ha levesszük az agglomerációt, a nagyon kis mellékvonalakat, még kevesebb. Érdekes, hogy néha a fővonalakon a sok gyorsvonat miatt rosszabb a menetrend, de ott egyébként is kétszámjegyű utak futnak a vasúttal párhuzamosan.

Akkor mégiscsak a közlekedésnél kell kezdeni?

Mivel nekünk autónk nem volt, a földgáz leépítésénél kellett kezdenünk (itt is van egy csonk az udvarban, de nem is kötöttünk rá). Viszont az autó nélküli falu egy csapásra sok egyéb gondot is megold: pl. helyi termékek előnyben részesítése, a túlzott bevásárlás, sok csomagolás kerülése („haza is kell vinni ám!”), a helyi kapcsolatok megélése; Autó és dohányzás nélkül marad pénz az építkezésre, ökológiai megoldások bevezetésére.

Miket oldottatok meg és milyen sorrendben?

Ha itt körbemegyünk a jó hűvös tornácos házban, látható, hogy mi minden működik itt szépen: kútvíz, esővíz hasznosítás, saját szennyvízkezelő nádas, van itt egy újfajta kemence, ami fűt, melegvizet is készít; de megvan az eredeti cserépkályha is. Fatároló a házban, egy régi konyha még sparhelttel, kamrával, rengeteg üveg befőtt; a tornác déli tájolású, de előtte árnyat adó szőlő hűsít – ezt se nekünk kellett ültetni – gyümölcsfák, zöldséges kert, nyulak, tyúkok, naponta 4-5 friss tojás, kint pedig egy bicikli-utánfutó, éppen használatban, üvegek vannak benne. A tetőn házi készítésű napkollektor, ilyenkor ontja a melegvizet nyáron. Mellette napelem: ez nem saját készítésű, viszont szép takarékosan persze ellátja a házat, a hálózatba is tölt, és életben tart egy akkumulátoros részt is. Majd szép sorjában elmesélem.

A sorrendet egyébként a pénz határozta meg, nyilván előbbre került, ami létfontosságú - és gyorsan, kevés pénzből, házilagosan is jól megoldható: kútszivattyú, nádgyökérzóna, napkollektor, komposztos vécé, stb. Utána jött az építkezés: négy részletben tudtunk csak hőszigetelni, de fontos volt, hogy meglegyen a 10-15 cm. Aztán a tető: most már a melegvizes napkollektor remélhetőleg nem mozdul; és végül – hab a tortán – ki tudtuk építeni a szupertakarékos napelemes rendszerünket, ami jobb paraméterekkel fut, mint Paks, és nem kellett hozzá hitelt fölvenni, már kész, és adja a 100%-ig megújuló energiát, sőt nagymértékben ki is egyensúlyozza a napszaki ingadozásokat.

Tehát a legfontosabb a településválasztás, „arccal a vasút felé!”

Igen, de a házat is meg kell nézni, déli tájolású, van-e kút, alap nem reped, nem ázik. Most éppen egy ökoutca létesítését végezzük a kertünk végétől a vasútig - hogy másoknak ne kelljen mindenféle buktatót maguknak kitanulniuk. Ott új építésű házak lesznek majd, de ugyanebben a stílusban. A felújítás és az új építés között nincs nagy különbség, csak az egyszerűbb - vagy bonyolultabb(?) - ha benne lakik az ember. Az eredmény ugyanaz. 

Említetted, hogy ez így fenntartható. Fenntartható ház, fenntartható életmód. Mik ennek a paraméterei?

Igen. Van ugye a fafűtés, ez lehetne tömegkályha, kandalló, kazán, beltéri tömegkazán is. A lényeg a hőszigeteltség. Akkor vagyunk fenntarthatók, ha kevesebb fát használunk, mint ami a környéken keletkezik egy főre számítva. De a fát ültetni is kell ám, gondolva az utánunk jövőkre! A számítások szerint kb. ezer fát kell egy embernek ültetnie feltéve, hogy a fűtéssel, közlekedéssel, iparcikkekkel nem pazarol ennél több széndioxidot. Az 1000 fa durván hangzik, de vidéken meg lehet oldani, ha van hozzá 2-3 ezer négyzetméter, és értelmesen beosztjuk a munkát. Ha utánaszámolunk ettől Magyarország erdősültsége egy emberöltő alatt 20-ról 40%-ra növekedne, ami semmivel nincs ellentmondásban, sőt meg kell csinálni. Hasonlóan a vízből is annyit vehetünk ki fürdésre, locsolásra, amennyi az adott területre jut. A vécé az egy szűk keresztmetszet: sok vizet pazarol és sok, lényegében kezelhetetlen szennyvizet produkál. Erre való a beltéri komposzt vécé, fűrészporos vécé vagy tartályos vécé. Belső elszívóval. Nincs szaga, nem loccsan, nem csobban, nem fröccsen, nem fagy szét, nem dugul el. Egyszerűen jó.Hasonlóan az energiafogyasztásunkat is ahhoz kell méretezni, amennyi megújuló energia keletkezik a környezetünkben. Se így, se úgy nem fér bele az autó, a pazarló fűtés (nagy térfogat, nagy felület, hőszigetelés nélkül), és nem fedezhető a jelenlegi pazarló villamosenergia-fogyasztás… Csak 5%-át állítják elő a magyar villanynak fából, de már ezzel is gondok vannak.

A teljes cikk itt olvasható.

 

Forrás: http://utajovobe.hu

<< Vissza a főoldalra