Established Member of the

HuGBC

Energiahatékonyság számszerűsítve #1 – Tudatos épülethasználat

Az új energiaárak tíz év rezsicsökkentés után szíven ütötték a lakosságot, minden eddiginél nagyobb figyelmet irányítva az épületenergetikai kérdésekre. Cikksorozatunkban az energiatudatos szemlélet alapjait vesszük végig az ABUD – Advanced Building & Urban Design szakembereinek segítségével, kezdve a tudatos épülethasználattal. Mire elég az a mostanában sokat hangoztatott 18 fok?
1

A háztartások végső energiafelhasználásának 71%-a fűtési céllal történik, melegvíz előállítással együtt ez összesen 84%[1]. A lakások több mint 40%-ában gázzal fűtenek[2], így nem meglepő módon az első sokk után kétségbeesett megoldáskeresésbe kezdett a lakosság nagy része. Az első ösztönös reakciónk valamilyen beruházást vagy új eszközök vásárlását juttatja eszünkbe a probléma megoldására. Mivel fűtsünk gáz helyett? Árammal, biomasszával? Mit vegyünk, hogy jobban járjunk? Hőszivattyút napelemmel, villanybojlert, kályhát?

Azonban a kérdés, hogy mivel fűtsünk, önmagában, az épület és épülethasználat optimalizálása nélkül hibás. A hazai épületállomány energiahatékonysági szempontból jelentősen elmaradott európai szinten, nem kérdés, hogy a tömeges felújítások elkerülhetetlenek. Mielőtt azonban komolyabb beruházásokba kezdenénk, érdemes első lépésként átgondolnunk, hogy a már meglévő rendszerek olyan hatékonysággal működnek-e, ahogy az elvárható lenne, és mi magunk úgy használjuk-e a már beépített rendszereket, hogy a maximumot hozzuk ki belőlük.

A klímaváltozás hatásait vizsgáló és az életmódunk fenntartásához szükséges nyersanyagok hiányával riogató kutatók, szakemberek vitája már a napi sajtóba is bekerült, és bár más-más szcenáriókat festenek fel a jövőre nézve, abban egyetértenek, hogy komolyabb lépések nélkül már a mi életünkben számolni kell társadalmi, civilizációs változásokkal. A kérdés az, hogy önként változtatunk-e a szokásainkon, vagy megvárjuk, hogy a folyamatok maguktól elinduljanak. A jelenlegi energiaválságra adott reakciónk kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy képesek leszünk-e késleltetni vagy pozitív irányba befolyásolni a klímaváltozás hatásainak bekövetkeztét. Az energiatudatosság ezáltal nem csak megtakarítási, de hosszú távon túlélési stratégiává is válik.

"Buildings don´t use energy, people do" – azaz "Nem az épületek használják az energiát, hanem az emberek" – Kathryn B. Janda

A tudatosabb épülethasználathoz kapcsolódó emberi szokásokat hét éve kezdtük el kutatni azzal a céllal, hogy elméleti javaslatok helyett az épületek energiafogyasztását célzottan, a gyakorlatban is alkalmazhatóan optimalizáljuk. A meglévő épületek vizsgálata során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a valós energiafogyasztás jóval magasabb lehet, mint az előrejelzett értékek – és ez az eltérés a fogyasztók viselkedéséből adódik.

Az energiaigény tervezése elméleti adatokból indul ki, de nem veszi figyelembe az egyéni igényeket, mint ahogy azt sem, hogy egy diszkomfortos felhasználó hogyan fog cselekedni komfortérzetének helyreállításáért. Az energetikai szempontokban járatlan felhasználók sokszor ösztönösen olyan módon reagálnak, ami az energiafogyasztás megnövekedéséhez vezethet, miközben átmeneti diszkomfortjukat egyéb módon is orvosolhatnák (pl. hideg/meleg itallal, ruházattal, mozgással).

Az irracionális emberi viselkedésre jó példa egy általunk vizsgált irodaház[3] fűtő-hűtőberendezéseinek használata egy tavaszi napon. Látható, hogy az épületben ugyanazon a napon fűtöttek és hűtöttek is, ám ennek a logikája nem magyarázható objektív szempontokkal. Ugyanolyan típusú, egymás melletti irodákban is volt, hogy a dolgozók eltérő üzemmódot használtak. Voltak olyan irodák is, ahol a hűvösebb reggeli időjárás miatt reggel felfűtötték a helyiséget, délután viszont a magasabb külső hőmérséklet és a bejutó napsugárzás hatására már hűtöttek, akár alacsonyabb hőfokra, mint reggel. Ennek elsődleges oka, hogy a felhasználó a pillanatnyi komfortjával foglalkozik, és nem tudatos az őt körülvevő energetikai rendszerek használatában, pedig megfelelő tájékoztatással igényre szabható lehetne az energiafogyasztás. Az ilyen anomáliák kiszűrésével önmagában, beruházási költség nélkül akár 5-10%-kal csökkenthető lenne a fogyasztás.

Hasonló folyamatok figyelhetők meg a lakások esetében is. Egy kutatás[4] során az otthoni viselkedésükről és az általuk alkalmazott megoldásokról kérdezték a lakókat. Amikor télen túl melegük van otthon, a legtöbben nem meglepően azt választották, hogy a ruházatukon könnyítenek vagy a fűtési hőmérsékletet veszik vissza. Ami viszont energetikailag kevésbé védhető, hogy a harmadik leggyakoribb reakció az ablaknyitás volt, függetlenül attól, hogy ment-e éppen a fűtés vagy sem. Az ilyen típusú hőmérsékletszabályozás általánosan elterjedt szabályozhatatlan távhős épületek esetében, de családi házaknál is jellemző. A túlfűtés oka szerteágazó lehet, például ha a fűtés nem az igényeknek megfelelően vezérelt, így nem veszi figyelembe a várható időjárási változásokat, de okozhatjuk mi is azzal, hogy nagy hőt leadó tevékenységet végzünk, pl. sütünk, porszívózunk. Szellőztetés hatására is keletkezhet túlfűtés, hiszen a termosztát érzékeli a hideg levegő áramlását, és emiatt feleslegesen is bekapcsolhat a kazán. Ilyen esetekben a beállított értékek ideiglenes felülbírálása célszerű megoldás. Ha rendszeresen szembesülünk azzal, hogy a fűtési időszakban túl melegünk van, érdemes végiggondolnunk, hogy minden helyiség az igényének megfelelő hőmennyiséget kapja-e. Tervezési hibák is okozhatnak ilyen problémákat, de első lépésként a termosztát elhelyezését, a termoszelepek használati módját és a rendszer beszabályozásának megfelelőségét érdemes felülvizsgálni. Központi fűtés esetén ugyanis, ha nincs meg az egyensúly az igény és hőleadás között, az ahhoz vezet, hogy az alulfűtött helyiség hőigénye lesz a mértékadó, a többi helyiség pedig túlfűtötté válik.

A teljes cikk itt olvasható.

 

Forrás: http://epiteszforum.hu

<< Vissza a főoldalra