Established Member of the

HuGBC

Építészeti államtitkár: Minőségi szigor jöhet az építőiparban

Lánszki Regő a Mandinernek adott interjút, melyben fenntarthatósági kérdések is szóba kerültek.
1

(Részletek az interjúból, melyek érintik a fenntarthatóság témakörét.)

...

Épp beruházásokat kénytelen leállítani a kormány, válság felé tart az építőipar. Érdekelne, miért vállalta az építészeti államtitkári posztot ilyen helyzetben.

Május közepén kért fel Lázár János miniszter a feladatra. Az azt megelőző húsz évben önkormányzatoknál és az ingatlanpiacon tevékenykedtem építészként és városfejlesztőként. A beruházás-előkészítés, az építészeti tervezés, a műszaki ellenőrzés és a lebonyolítás széles spektrumát bejártam, sok tapasztalatot szereztem piaci oldalon. Kétségtelen, a gazdasági nehézségek és a háború miatt sok mindent újra kell gondolni, ám a hazai építészetben és építő­iparban egyébként is megérett a helyzet arra, hogy a mennyiségiről a minőségi szempontok felé mozduljunk el.

Én lehetőségnek is tekintem azt, hogy újraütemezzük a beruházásokat, valamint előtérbe helyezzük a fenntarthatósági, költséghatékonysági szempontokat.

Mire gondol?

Az utóbbi években az állami beruházások száma az összes hazai beruházás 30-35 százalékára emelkedett, ami jóval magasabb a nyugat-­európai átlagnál. Ausztriában vagy Német­országban ez az arány 10 százalék körül van. Nálunk nemzet­gazdasági szempontból fontos volt, hiszen az állam a nagyberuházásokkal tudta segíteni az építő­ipart, a kivitelezőket és az építőanyag-­gyártókat. Azonban újra kell értékelnünk az építészeti minőségről alkotott nézeteinket az állami pénzből megvalósuló beruházások esetében. Egy épület nemcsak akkor értékes, ha drága vagy valamit jelképez, hanem ha hozzájárul a közösség jólétéhez.

A nagyberuházások kapcsán általában a stadio­nokra szokás gondolni.

Amit jeleztem, az a szociális, egészségügyi vagy oktatási beruházások mellett természetesen az infrastrukturális fejlesztésekre is igaz. Ugyanakkor a piaci szegmensben is új időszámítást kezdünk a minőségi és fenntarthatósági szempontok mentén. Nem engedhető meg, hogy egy irodaház úgy használja a település infrastruktúráját, hogy az utca, a kerület, illetve a város közösségének nem szolgáltat semmit. Itt nem csak az adókra gondolok. Ha az épület nem szerves része a közösségnek, ha csak zárványként áll ott, hiába tetszetős kívülről. Másrészt nem elégíthet ki minden használati igényt úgy, ha közben a formájával öncélúságot üzen.

...

„A 21. századi építészetnek nemzetinek kell lennie, a régi mindig szebb és jobb, mint az új” – ezt is mondta Lázár János. Ebből mi következik?

Értékmentő munkára esküdtünk fel. A hely szellemét mindenütt mértékadónak kell tekintenünk. Az épített környezetünk a kultúránkról árulkodik, akárcsak a magyar nyelv a magyar észjárásról. Kiállunk regionális építészeti kultúránk, hagyományaink védelme mellett. Ma minden magára valamit adó építész így gondolkodik, hiszen a gyökereit senki nem tagadhatja meg. Régen a család együtt épített, akár építész nélkül, mégis mindenki tudta, mihez igazodjon. A falvak egységes képet mutattak. Napjainkban mindent szabályozni akarunk, mégis mindenki különálló világban él. Tehát elsősorban az együttélés kultúráját kell ösztönöznünk. Ennek az építészet nemcsak útjelzője, hanem eszköze is. Lechner Ödön, Kós Károly, Medgyaszay István – nagynevű építészeink a nemzetközi trendek mellett mindig keresték azt, ami egyedi, nemzeti. Ez a felfogás mára majdnem eltűnt, alig lelhetők fel a helyi hagyományainkhoz köthető elemek, pedig ez egy település fennmaradásához is elengedhetetlen. Alapvetően ezen kívánunk változtatni.

Hogyan?

Elsődleges fókuszt helyezünk arra, hogy az ingatlan­fejlesztéseknél a zöldmezős, kifejezetten új építkezésekkel szemben a meglévő városi épületállományt preferáljuk, különös tekintettel a védelem alatt álló épületek felújítására, korszerűsítésére és üzemeltetésére.

A teljes cikk itt olvasható.

Fotó: Mátrai Dávid

Forrás: http://mandiner.hu

<< Vissza a főoldalra