Established Member of the

HuGBC

(Legalább) ne árts!

Hippokratészi eskü építészeknek? Szekér László szerint az építészeknek felelősséget kellene vállalni abban, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat is figyelembe véve alkotnak – hiszen azzal, ha a környezetünknek ártunk, saját magunknak is ártunk. Mindehhez pedig elsőként az energiahatékonyságon keresztül vezet az út.
1

Remélem vége az olajkorszaknak, az egyszer használatos, eldobhatós fogyasztói társadalom őrült bulijának. A mögöttünk hagyott év az elvonókúra kezdete. A közös kijózanító élményből kellene építkezni, a gondolkodásunk újjáépítésével kezdve. A túlhajszolt, felszínes, stresszes, műanyag városi élet mellett megjelenhet egy lassabb, befelé forduló, tartalmasabb, tudatosabb életminőség. Sokan talán most értik meg, hogy a Földünk egészsége a sajátunkéval kezdődik. És a megértésben már ott van a remény. Ma már nem csak egy kicsivel jobb, kicsivel hatékonyabb, környezetet kevésbé károsító építészetet kell művelni, hanem mást, ennél sokkal többet: regeneratív, gyógyító építészetet.

Ne árts!

Hippokratészi eskü építészeknek? Ha egy orvos vagy patikus megszegi a hippokratészi esküt, vét az etikai szabályok ellen és könnyen elveszítheti engedélyét. Az építészekre, az épített környezet alakítóira is ki lehetne terjeszteni ezt az ősi mondást, mivel a környezetünk alakítása is komoly egészségügyi kockázatokat hordoz. Talán nem kell bizonygatni senkinek, mennyire beteg és betegítő lett a környezetünk, pedig rengeteg jogszabály vonatkozik az építési ágazatban tevékenykedőkre. Ha ekkora hatással vannak az építészek, nem kellene-e hasonló etikai parancsot bevezetni, mint az egészségügyben? Az építészeknek is vállalni kellene, hogy nem ártanak – környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt figyelembe véve. Nem kérdés, hogy az építésnek komoly kockázatai vannak („kérdezze meg statikusát/építészét!") de üzleti érdek, határidők és hasonlók nem írhatják felül az első parancsot: (legalább) ne árts!

Energiaválság, környezetszennyezés, a természeti környezet leépülése, az életkörülmények eróziója, egyenlőtlenségek, a nyersanyagok kimerülése, éghajlatváltozás, migráció stb. – ezek ma realitások, és nem túl rózsás a jövő. Feltéve persze, ha minden úgy megy tovább, mint eddig. Lehet másképp? Hogyan tovább? A kérdés az egyes szakmákban, ágazatokban is felmerül, így az építészetben is. Bár egyre több mindent igyekeznek jogszabályokkal előírni, nem elég a pusztán jogkövető magatartás. A sodródás helyett megelőzésre lenne szükség. A korszellem gyógyító, de legalább nem ártó építészetet igényel a környezetpusztító, szennyező, energiafaló építészet helyett. Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik. És nem szómágiáról van szó, a zöld marketing ideje lejárt – a válság ezt is lenullázta. Azonnal tettekre van szükség, és nem MAJD (2030-ban vagy 2050-ben), hanem MOST. PRIMUM NIL NOCERE.

Reset

Ha tetszik, ha nem: elkezdődött a Nagy Reset. Eljött az idő, hogy sok mindent újra gondoljunk. Kezdhetjük a sort az épületek tervezésével, az energiaellátással, a közlekedéssel, folytatva a várostervezéssel, élelmiszer-termeléssel és oktatással. Változnak az épületekkel és városokkal szemben támasztott követelmények, változnia kell az oktatásnak, szakmagyakorlásnak, szabályozásnak is. A válság megmutatta, hogy képes változásokat elindítani. Ha otthonról is lehet dolgozni, akkor kisebb az igény az irodaépületekre, ha csökken az igény a kiskereskedelemre, nőnek az online eladások. Erősen érezhető a digitalizáció felgyorsulása. Megváltoztak bizonyos közlekedési igények és módok: több a kerékpáros, és nő az elektromobilitás szerepe. Ezeknek hatása van a jogszabályokra, energiapiacokra, még az árakra is. A változások kihatnak a piacra, iparra, oktatásra és a szakmagyakorlásra is. Megvalósult a távmunka, a távtanulás és a távbevásárlás. Bár a fizikai tér leszűkült, ugyanakkor a virtuális tér kitágult. A járvány miatt, aki teheti, menekül a városból.  Kiürültek az irodaházak, nem szállnak a repülők, összeomlott a turizmus és a vendéglátás. A piaci folyamatok átrendeződése politikai folyamatokat indított el. Az egy éve tartó járványhelyzet, karantén és következményei: a korlátozások, tiltások, gazdasági visszaesés miatt megjelentek a válságjelenségekre reagáló gazdaságélénkítési csomagok, éghajlatváltozással kapcsolatos befektetési alapok, adósságkezelő intézkedések is. Ezek miatt pedig változik a befektetések iránya, átrendeződnek az iparágak is.

...

Első a hatékonyság

Oka van, hogy miért az energiára és energiahatékonyságra kell elsősorban fókuszálni. Az energiahatékonyság nem csak a pénztárcánkat kíméli, hanem a környezetünket is. Csökkenti az üvegházhatású gázok mennyiségét, növeli az ország energiabiztonságát, csökkenti az energiafüggőséget, jótékonyan hat az árakra és az inflációra, növeli az ipari termelékenységet, csökkenti az energiaszegénységet, növeli a jólétet, munkahelyeket teremt, csökkenti a helyi légszennyezettséget, csökkenti a közpénz kiadásokat, többletjövedelemhez juttatja a lakosságot, növeli az ingatlanok értékét…. és még lehetne sorolni a jótékony hatásokat. Ezt közgazdászok mondják, és jól mondják: a klímaváltozás és az egyéb ökológiai krízisek jelenségei egyértelműen arra utalnak, hogy a megújuló energiákba, az épületek hőszigetelésébe, az energetikai racionalizálásba, valamint az agrár-ökológiába és az energiatakarékos közlekedésbe kellene masszívan beruházni.

A szerző Szekér László építész, a Passzívház Magyarország Egyesület elnöke, a HuGBC egyéni tagja

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: http://epiteszforum.hu

<< Vissza a főoldalra