Ybltől az aktívházakig

Az Ybl Egyesület által szervezett, a HuGBC szakmai partnerségével megvalósuló beszélgetés történeti távlatokat is adott a fenntarthatóság kérdésének.

12

A fenntarthatóság kifejezést mostanában szinte bármilyen fogalomhoz szokás hozzátapasztani, a „fenntartható reggeli” mégis szokatlan képzettársításnak tűnik. Ezen a néven hirdette meg ugyanis az Ybl Egyesület május 23-ára, egy szombat reggelre azt a szakmai beszélgetést, amelynek során az Arany János utcai Fruccolában sikerült egy asztalhoz ültetni a területen már bizonyított szakembereket. A Bánáti Béla építész által moderált beszélgetést a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC) szakmai partnerségével, az Ybl Emlékév keretében rendezték meg, így nem meglepő módon egyik alapvető témája a műemlékek fenntartható hasznosítása volt. 

Szmodits Júlia, az Ybl Egyesület elnökének megnyitó beszéde után az egészséges snackeket ropogtató hallgatóság előtt először bemelegítő kérdésekkel indult a beszélgetés. Például azzal, hogy saját lakókörnyezetében és hétköznapjaiban ki hogyan igyekszik megvalósítani azt az életformát, amelynek mottója: saját szükségleteink kielégítése közben ne csökkentsük az eljövendő generációk esélyét arra, hogy ők is így tegyenek. Ezután a moderátor felvetette a következő témát: rámutatott, hogy míg például Ybl korában az ember takarékosan bánt a természeti erőforrásokkal, valamikor bekövetkezett a töréspont. Az erre adott felvetések máris rávilágítottak, hogy a fenntarthatóság valójában milyen összetett kérdéskört jelent. Gunther Zsolt, a nemzetközi Aktívház Szövetség alelnöke szerint a jóléttel függ össze a pazarlás megjelenése, ezért jelent meg például az ötvenes évek Amerikájában. Tornóczky Mónika, a HuGBC titkára a következő generációk nevelésének fontosságára hívta fel a figyelmet, míg Gyöngyösi Zsolt, a HuGBC elnökségi tagja, a DVM group környezetvédelmi osztályvezetője rámutatott: a fenntarthatóságnak egy termék teljes élettartama alatt érvényesülnie kell, ugyanakkor a „bölcsőtől bölcsőig tervezés” szemléletmódja még nagyon újnak számít. Portik Adorján HuGBC-tag szerint az ipari tömegtermelés személytelensége elleni lázadásként is felfoghatjuk a zöld életformát, míg Fehér Bori, a MOME Ecolab vezetője kifejtette: egy minden szempontot figyelembe vevő életmódot folytatni rendkívül nehéz, elképesztően komplex hozzáállást igényel. 

„Future-proof”, azaz jövőbiztos épületeket kell terveznünk – fejtette ki a beszélgetés további, szakmai kérdésekre fókuszáló szakaszában Gyöngyösi Zsolt, azaz szerinte kell hogy legyen víziónk arról, milyenek lesznek az épületek 20 év múlva, és meg kell hagynunk a lehetőséget a jövőbeni új megoldások beépítésének. A szakember beszélt a minősítő rendszerekről is: bár ezekkel kapcsolatban szerinte sok kifogás felmerülhet, azonban ezek a szisztémák, amelyek között csak a finomhangolás szintjén vannak különbségek, mégis jó sorvezetőt jelenthetnek a tervezés során. Kiemelte az integrált tervezési folyamat jelentőségét is, azaz annak fontosságát, hogy az egyes szakágak együtt dolgozzanak a folyamat során. 

Portik Adorján szintén a változás jelentőségének felismerését hangsúlyozta: saját tapasztalataira utalva elmondta, hogy míg korábban statikusnak fogta fel a tárgyakat és épületeket, most már próbálja megérteni, hogy valójában nem örökre épülnek a dolgok. Ennek értelmében például azt is át kell gondolnunk, mi lesz azok bontásakor vagy éppen átalakításkor. 

Gunther Zsolt az aktívházak példáján keresztül szemléltette a kérdés összetett voltát, és kifejtette: míg a 20 éves történetre visszatekintő passzívház, amelynek tudományos, gazdasági aspektusai is vannak, meglehetősen drága, az aktívház egy jóval naivabb elképzelés: annak koncepciója során előtérbe kerül a holisztikus szemlélet, és a beltéri komfort ennek jegyében itt kapja a legnagyobb jelentőséget. A fenntarthatóság szempontjairól a tervező kifejtette: azokat először béklyónak érezte, aztán inspirációnak – ennek jegyében például a Medve utcai irodaház tervezésekor világossá vált számára, hogy az esztétika és a fenntarthatóság nem egymást kizáró dolog, szinergia lehet a kettő között.

Fehér Bori az adaptálódás, az újhoz való alkalmazkodás jelentőségéről beszélt: mint elmondta, ennek jegyében a minősítési rendszereknek is folyamatosan követniük kell az aktuális környezeti kihívásokat; a katasztrófák utáni helyreállítás pedig sokszor egyben a megújulás lehetőségét teremti meg. A szakember azt is elmondta: elképesztő változásokra kell reagálnia az építészeknek, és nem látjuk pontosan, mi lesz 20-30 év múlva. Azt is kifejtette, a kulcsnak a közösségek építését tartja, és kiemelte az alulról és felülről jövő kezdeményezések találkozását. Mindehhez azonban sajnos sokszor olyan mérföldkövek kellenek, mint egy természeti katasztrófa.

Tornóczky Mónika szintén a közösségek jelentőségéről beszélt, a műemlékek hasznosításával kapcsolatban pedig azt is hangsúlyozta: nem lehet minden épület múzeum. A szakember azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy mindig meg kell találni a tervezési feladat léptékéhez illő megoldást, a jövőt illetően pedig optimista volt, utalva Baross Pál HuGBC elnök meglátására, amely szerint 20 év múlva teljesen természetes lesz a fenntarthatóság.

A beszélgetés során a kifejezetten műemlékvédelmi kérdések is terítékre kerültek, Gyöngyösi Zsolt az Eiffel Palace, míg Gunther Zsolt az MTA ablakcseréjének példáját ismertette – mindkettőből az derült ki, hogy egy műemlék fenntartható felújítása komoly kompromisszumokat igényel. A közönség soraiból is érkeztek hozzászólások, így valódi többszempontú eszmecsere alakult ki a beszélgetés résztvevői és a hallgatóság között, amely jóval túlmutatott a két órás szombat délelőtti beszélgetés keretein. 

Fotók: HuGBC és Ybl Egyesület

 

Forrás: http://hugbc.hu

<< Vissza a főoldalra