Messze vagyunk még attól, hogy hátradőlhetnénk

Interjúnkban Dr. Reith András, az Egyesület nemrég leköszönt elnöke mesél az elmúlt évek tapasztalatairól.

1

Dr. Reith András 2011 óta viselte a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének elnöki tisztjét. A szakember mandátumának lejártával idén áprilisban köszönt le, átadva helyét Baross Pálnak. Az Egyesület alapításánál is bábáskodó, majd elnökké választása előtt alelnökként tevékenykedő építészmérnököt, a Mérték Építészeti Stúdió vezető tervezőjét faggattuk az elmúlt három év tapasztalatairól, valamint arról, hogyan látja a fenntartható építés jelenét Magyarországon. 

Amikor elnökké választottak, mik voltak a legfontosabb célkitűzéseid, mi volt az, amit mindenképpen szerettél volna megvalósítani?

Dr. Reith András: Elég régen volt... (nevet) Azt gondolom, hogy fontosak a személyes célok ilyen szempontból, de talán még fontosabb az, hogy magának az ügynek mi tesz jót. Az egyértelmű volt, hogy amikor ezt elkezdtük csinálni, a társadalmi igény a környezettudatos gondolkodásra már kezdett jelentkezni, az elfogadottság azonban kevésbé volt jellemző, főleg az építőipar szereplői számára. Nagyon sok olyan téves információ keringett, és talán a mai napig is kering a zöld építészetről, amit mindenképpen szerettünk volna jobb irányba fordítani. Például az olyan általánosságokat, hogy ez borzasztó drága dolog, hogy csak luxusépítkezéseken vagy luxusberuházásokon fér el az ilyen típusú szemlélet. Ezek olyan, a köztudatban lévő vélekedések, amelyek azért vannak, mert viszonylag kevesen rendelkeznek komplex információkkal erről témáról. Az mindenféleképp cél volt, hogy az ezzel kapcsolatos tudást minél szélesebb körben terjesszük. Számomra az első fókuszcsoport a szakmai közönség volt, és itt az elnökséggel együtt arra jutottunk, hogy alapvetően a posztgraduálisokra fókuszálunk, tehát azokra, akik már a piacon vannak, dolgoznak, tapasztalattal rendelkeznek. Az egyetemeknek az a feladatuk, hogy ezt a tudást a hallgatói, graduális körben terítsék, de a posztgraduálisokkal senki nem foglalkozott – akkor még nem voltak például az Építészkamarának olyan képzései, ahol a környezettudatosság megjelent volna.

A képzés mellett milyen területen láttatok még cselekvési lehetőséget? 

Még alelnökségem idején sikerült egy ajánlást megfogalmazni, amely a településeknek és a települési vezetőknek szól; próbáltunk sorvezetőt adni a települési szabályozások olyan átdolgozásához, amely a környezettudatosság irányába mozdul el. Ennek személyes indíttatása volt, mert a pályám elején mint szaktervező homlokzatokkal és üvegszerkezetekkel dolgoztam – az építészetben pedig egyre inkább kérdés lett, hogy mi történik azzal az energiával, amely a homlokzaton keresztüláramlik, tehát egyre inkább foglalkoztunk az átjutó energia, az árnyékolás, a belső terek hőkomfortjának kérdéseivel. Eközben kiderült számomra, hogy nagyon jó, hogy környezettudatos épületeket tudunk tervezni, de ez mit sem ér akkor, ha a települési szabályozás olyan, hogy alapvetően befolyásolni tudja (akár rossz irányba): hol, mit és hogyan lehet elhelyezni – gondolok a funkció diverzitására vagy arra, hogy egy épületet hogyan tájolunk. Elég csak arra gondolnunk, hogy egy rossz tájolású lakóépületnek pillanatok alatt lehet 25%-kal nagyobb a fűtési költsége, mint egy jó tájolásúnak. Ami azért is fontos, mert alapvetően nem kéne, hogy pénzbe kerüljön az, hogy jól tájoljuk az épületeinket, és azzal több pénzt tudunk megspórolni, mint mondjuk egy hővisszanyerős szellőztetéssel. 

Hogyan lehetett azt elérni, hogy ezek a szempontok a döntéshozóknál is megjelenjenek? 

Amikor elnökké választottak, megjelent egy másik fontos cél is előttem: az, hogy a jogszabályalkotásban a HuGBC próbáljon minél jobban valamilyen szintű befolyásra szert tenni, és nagyon komoly aktivitást mutassunk a jogszabályok véleményezésében. Ha valaki kicsit is tisztában van azzal, hogy ma Magyarországon hogyan készülnek a jogszabályok, az tudja, hogy ez egy nagyon komoly, megfeszített munka, 3-5 napos határidőkkel, amiben jó esetben van még egy hétvége is... Ez azt jelenti, hogy egy ilyen véleményezés a teljes szervezet, és az egyének részéről nagyon komoly áldozatot jelent. De azt kell mondjam, hogy az az energia és idő, amit ebbe beletettünk, az igenis gyümölcsözővé vált. A jogszabályalkotó is azt láthatta, hogy egy olyan civil szervezettel dolgozik, aki egyrészt nagyon komolyan proaktív, másrészt megpróbálja megérteni az ő gondolkodását és ennek keretein belül próbál javaslatot tenni.

Tudsz olyan példát mondani, amely kifejezett sikerként értékelhető?

A TNM rendelet kormány elé kerülése előtt sikerült megfelelő szakmai érvekkel megállítani azt a téves elképzelést, amely a külső határolószerkezetek U értékeinek koncentrált változtatását és nem a komplex épületenergetika szempontrendszerét próbálta figyelembe venni. Az OTÉK módosításában szintén nagyon komoly eredményeket tudtunk elérni, például azt, hogy közmű-helyettesítő műtárgyakkal is lehessen építési telket létesíteni – egyértelmű, hogy sokkal jobb egy biológiai szennyvíztisztító művet építeni, mint kiépíteni 10 km csatornát. Biztos hogy ezek az eredmények nemcsak nekünk köszönhetőek, de nagyon komoly szerepünk van abban, hogy ezekben változások voltak. A TNM rendeletet 6-szor, 7-szer biztos, hogy véleményeztük, tehát itt folyamatos éjszakázások voltak az egyesület különböző tagjai részéről. Az OTÉK módosítására pedig komplett javaslatot tettünk, a teljes OTÉK-ot átdolgozta Beleznay Éva vezetésével az Egyesület, és a javaslatot eljuttatuk a Belügyminisztériumhoz. 

Nagyon sok olyan jogszabály-alkotási munka volt tehát, amelynek az volt az eredménye, hogy az Egyesületet meghívták az OÉTT-be (Országos Építésügyi és Településrendezési Tanács) – egyetlen olyan résztvevőként, amely tényleg non-profit civil szervezetként definiálható. Így elmondható, hogy az Egyesület a Belügyminisztérium közvetlen tanácsadó szerve. 

Ami pedig már nem a célok között szerepelt, hanem az elvégzett munka elismerése: felkért az Országos Főépítész, hogy vegyek részt a Központi Tervtanács munkájában, ami óriási eredmény, hiszen ilyen szinten nem volt addig képviselve a fenntartható építés. Egy idő után pedig a terveken is kezdtek megjelenni ezek a szempontok – ami persze a piac változásának is köszönhető, de egyértelműen elterjedt, hogy a Tervtanácsnak van egy olyan tagja, aki ezekre szokott rákérdezni. Lehetett látni azokon a terveken, amelyek nemcsak egyszer járták meg a Tervtanácsot, hogy elkezdtek megjelenni ezek a szempontok.

2009-ben, amikor készült veled egy interjú, nem voltál túl optimista a szakma hozzáállásával kapcsolatban, hogy mennyire tekintik fontosnak a fenntarthatóságot. Ehhez képest ma mennyire látod a fényt az alagút végén?

Ez egy érdekes dolog. Azt gondolom, hogy az Egyesületnek és az általa szervezett programoknak, az Egyesületben dolgozóknak óriási szerepe volt abban, hogy ez a tudás egyre szélesebb körben kezdett megjelenni – éves szinten legalább 25-30 olyan rendezvényünk van, amelynek a fókuszában a környezettudatos építés áll. Biztos vagyok benne, hogy szignifikánsan növeltük az ilyen események számát. Óriási sikernek tekintem a Város a fenntarthatóság felé konferenciát, amely nemzetközi volt, nemzetközi közönséggel, és komoly nyomott hagyott szakmában.

Azt gondolom, hogy nagyon sokat javult a kép – amit azonban még továbbra is látok, hogy ez egy állandó változás, az épületek és az épített környezet környezettudatosságával kapcsolatos tudás folyamatosan nő. Az biztos, hogy még nem vette fel azt a pörgést a hazai szakma, ami sok más fejlettebb országban már jellemző. Azt nem mondanám, hogy ez az egész az alapgondolkodásban benne van – a szavak szintjén egyre inkább, de a tettek azért még kicsit váratnak magukra. Világos, hogy itt gazdasági és egyéb szempontok is vannak, amelyeket a fejlesztők, beruházók diktálhatnak. Azonban mindenképp örömteli tény, hogy önkormányzati és állami beruházáson is igényként jelenik meg a fenntarthatóság. Javul tehát a helyzet, de messze vagyunk még attól, hogy hátradőlhetnénk. 

A hazai szakmabeliek hogyan tudnak megjelenni a nemzetközi porondon? Van-e olyan tudás, amelyet mi adhatunk a nagyvilágnak?

Azt tudni kell, hogy az ezen a területen dolgozó szakemberek több évtizede foglalkoznak a témával – tehát ez nem egy ingyen és könnyen megszerezhető tudás, ezért kőkeményen dolgozni kell, nem olyan, hogy bepötyögöm az internetbe, és holnapra tudom. Nagyon sok tapasztalatra van szükség, akár az eltérő építéstechnológiákkal, akár például a klimatikus viszonyokkal kapcsolatban. De igenis van egy-két olyan hazai szakember, aki ezt világszinten végzi, és ők például a világszervezet, a World Green Building Council oktatási programjaiban is részt vesznek. Úgyhogy van exportálható tudás ezen a területen – akár még fölül is vagyunk reprezentálva, ha azt nézzük, hogy a magyarországi építőipar milyen teljesítménnyel működik.

Az Egyesület tagjai között eléggé túlsúlyban vannak az ingatlanfejlesztők, ami ugye piaci okokra is visszavezethető – nyilván a tervezőket is érdemes lenne jobban bevonni a szervezet munkájába, ezen kívül kiket kéne még megcélozni?

Ha beszéltünk arról, hogy milyen célkitűzéseim valósultak meg, akkor most arról is szót kell ejteni, hogy mi az, ami kevésbé... Két olyan dolgot tudok említeni, ami azt gondolom, hogy a következő elnöknek nagyon komoly feladata. Az egyik, hogy vannak olyan fókuszcsoportok, akiknek mindenképp itt lenne a helye, és most nagyon alul vannak reprezentálva. Ebből az egyik az építésztársadalom; én ezt elsősorban annak tudom be, hogy jelenleg a piaci helyzet olyan, ami nem teszi lehetővé, akár még nagyobb cégeknek sem, hogy kifizessék az egyesületi tagdíjakat. Azt gondolom, hogy ha a piac rendeződik, akkor ez jobb lesz. Ezek mellett még vannak további csoportok, akikre nagyon nagy szükség lenne, ilyenek például az anyaggyártók – itt nem sikerült átütő eredményt elérni. Ehhez valószínűleg nem sikerült megtalálni azokat a partnereket, akik érdemben meg tudják szólítani ezt a piaci szegmenst. Ez a két csoport biztos, hogy alul van reprezentálva. A fejlesztők azért vannak ilyen számban jelen, mert náluk jelentkezik a legnagyobb igény környezettudatos termékek iránt (épület), ez a nyomás a pedig a végfelhasználó, a bérlő részéről került elő. Az Egyesület nagyon jó fórum arra, hogy az ezzel kapcsolatos tudást meg tudja szerezni valaki, és az ezzel kapcsolatos networkingben részt vegyen.

Miről érzed még úgy, hogy kevésbé sikerült megvalósítani az elmúlt években?

Talán, ami még a jövő fontos kihívása, hogy az Egyesület nemzetközi szervezetben való megjelenését és súlyát sokkal inkább erősíteni kellene. Ennek nagyon komoly szervezeti feltételei vannak, és a nemzetközi jelenlét nagyon komoly pénz is... Amikor itthon megerősödött, és azt gondolom, hogy mára ide elért az Egyesület, akkor lehet arra pénzt fordítani, hogy nemzetközi szinten is megjelenjen. Körülbelül egy év múlva olyan lökést kap a piac is, ami új tagok belépésével talán már engedni fogja, hogy az Egyesület valamennyit arra fordítson, hogy több nemzetközi platformon jelenjen meg – persze eddig is megjelentünk több helyen, de ezek jellemzően vagy részben vagy teljesen tagi szponzorációból valósultak meg.

A szervezet hangsúlyozottan szakmai alapon működik, szerinted nem kellene nyitni a szélesebb társadalmi rétegek felé is?

A széles nyilvánosság egy nagyon fontos dolog, és nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez a nyitás meg tudjon történni – és azt gondolom, ez az idei Construmán, az Öko-City rendezvényen meg tudott történni. A megválasztásomkor azt mondtam: szeretném elérni, hogy a szervezet a széles nyilvánosság számára is meg tudjon jelenni.  A Construma pedig ma sokkal inkább lakossági, mint egy szűk szakmai fórum. Ami külön öröm, a széles nyilvánosság mellett az egyetemekre is odafigyeltünk. A rendezvényen hat hazai egyetemet sikerült egy tető alá hozni – ezek olyan fontos tudáscentrumok, amelyeknek a „becsövezése”, másrészt az „összecsövezése” egy mindenki számára kívánatos dolog. 

A széles nyilvánosság előtt történő megjelenés másrészről sok esetben nagyon komoly pénzkérdés – komoly kampányoknál pedig a költség-haszon elemzés sokszor azt hozta ki, hogy nem tudjuk azt a pénzt biztosítani, amelyből az megvalósítható. Országos, nagy kampányokat sok pénzből lehet csinálni...

Mennyire veszel részt a jövőben az Egyesület munkájában?

Semmilyen tisztségre nem jelöltettem magam a tisztújítás során, mert nagyon fontosnak tartom a rotációt, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék dolgozni – tehát továbbra is nagyon aktív leszek, de azokra a területekre szeretnék fókuszálni, amelyek számomra a legfontosabbak. Ezek pedig a tudomány különböző területei, például azok a kutatások, amelyek hazai szinten stratégiaalkotásokhoz vezetnek, például az épületenergetika területén. Remélem, erről hamarosan többet is mondhatok!

Mit üzensz az új elnöknek?

Sok erőt (nevet) és kitartást. Másrészt pedig nem gondolom, hogy nekem Baross Pálnak bármit üzennem kellene, egyrészt nem vagyok híve az üzengetésnek... Másrészt mindenki tudja, hogy személyében az Egyesület egy elképesztően tapasztalt és széles látókörű személyt kapott, akinek hatalmas rálátása van a szakma területére. 

Baross Pállal, az Egyesület új elnökével készült interjúnk itt olvasható!

Forrás: http://hugbc.hu

<< Vissza a főoldalra