Kérjük itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
Kérjük itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
Kérjük, itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
Jóformán senkinek sem kell bemutatni a már közel 200 éve töretlen népszerűségnek örvendő építőanyagot, amely nagyban megkönnyítette az építkezést. Rengeteg előnye van, azonban érdemes megismerni a másik oldalt is, vagyis például a környezetre gyakorolt hatását. Mégis hogyan jutottunk el a betonig? Milyen mértékben hat a környezetre? Milyen alternatívákat lehet alkalmazni? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az építkezésnek már hatalmas hagyománya van, elődeink régóta építettek kisebb-nagyobb építményeket több-kevesebb sikerrel. Már az asszírok és a babiloniak is felfedezték, hogy az agyag remek kötőanyagként szolgálhat. Akkoriban a betonhoz leginkább hasonlító anyagot az egyiptomiak találták fel, akik meszet és gipszet kevertek össze, majd használták fel a keveréket épületeik felhúzásához. A ma ismert beton elődje a 19. század elején jött létre Angliában, amikor is egy helyi feltaláló kalcium-karbonátból (vagyis mészkőből) és agyagból álló keveréket égetett ki, ezt nevezték el portlandcementnek, amely sokáig a betongyártásalapját adta. A cement természetesen ma is fő alapanyaga a betongyártásnak, ezenkívül vizet, kavicsot és homokot tartalmazhat. Fontos megjegyezni, hogy erősen lúgos kémhatású, így ha magunk kezdenénk neki házunk felújításának, mindenképp legyünk elővigyázatosak, és hordjunk megfelelő védőruházatot!
Nem véletlen, hogy ennyire alapvető építőanyagként számolnak a betonnal szerte a világon. Ár-érték aránya elég kiemelkedő, szerkezetileg pedig rendkívül erős és strapabíró, nagyon sokáig képes ellenállni az időjárásnak, a víznek és egyéb viszontagságoknak. Acéllal megerősítve (ezt nevezik vasbetonnak) pedig még tovább növelhető többek között a szilárdsága és a fent említett előnyös tulajdonságai is.
Sokak számára nem hat újdonságként, hogy rengeteg betont használnak fel az építkezésekhez, azonban arra bizonyára nem sokan gondolnának, hogy ez a második leggyakrabban alkalmazott és felhasznált anyag a víz után. Összehasonlításképp: az elmúlt 60 évben megtermelt műanyagmennyiség közel 8 milliárd tonnára rúg (ez az adat folyamatosan nő), és ezt a mennyiséget a kitermelt beton közel két év alatt eléri. Természetesen ez csak a tömegre vonatkozik, térfogatra azért az előállított műanyag mennyisége sem elhanyagolható.
Elképesztő, de ha az éves betongyártás szén-dioxid-termelését összehasonlítanánk az egyes országok kibocsátásával, akkor csupán két ország, az Egyesült Államok és Kína előzné meg. A beton előállítása ugyanis évente közel 2,8 milliárd tonnányi üvegházhatású gázt juttat a környezetbe, ez majdnem egyenértékű Földünk összes autójának szén-dioxid-kibocsátásával (ami nagyjából 3 milliárd tonna).
Előállítása azonban nemcsak erről az oldalról nézve káros, hanem az egészségünket is roncsolhatja, légúti problémákat vagy szilikózist is okozhat. Például az indiai Delhiben a betongyártásból származó kis részecskék a teljes légszennyezettségnek nagyjából a 10%-át teszik ki. Tudósok továbbá megállapították, hogy az említett városban az építkezések területén a levegőszennyezettség indexe közel háromszorosa volt a biztonságos határértéknek.
A betonból épült házak természeti erőkkel szembeni ellenállása pedig akár vissza is üthet. Az úgynevezett „betondzsungelek” ugyanis természeti katasztrófák alkalmával akár súlyosbíthatják is a károkat, mivel például egy esetleges áradáskor egyáltalán nem szívnak fel vizet magukba (a természetes talajjal ellentétben), ahogy ez például az elmúlt években a texasi Houstonban vagy Németországban és Nyugat-Európa más részein is történt.
Szerencsére ezt a körülményt a tudósok sem hagyták annyiban, és kifejlesztettek egy olyan burkolatot, amely kifejezetten erre a problémára nyújthat megoldást, mivel a speciális, porózus szerkezete révén a hatalmas mennyiségű víznek legalább egy részét el tudná nyelni. Ezzel akár emberéleteket is menthet.
Fontos megemlíteni, hogy a beton gyártásához sok vízre van szükség, globálisan a tizedik helyen áll vízfogyasztás tekintetében.
Összességében a fő gond a betonnal az, hogy hatására pusztul a természet, amit nem pótol semmivel, így csökken a keletkező oxigén mennyisége, szennyezettebbé válik a levegő, és az áradásoknak is jobban ki vagyunk szolgáltatva.
Napjainkban sok építőipari cég szem előtt tartja a környezetvédelmet, így innovációikat is igyekeznek minél zöldebbé tenni. Alább ezekből szemezgetünk:
Kenderbeton
Bizony, már kenderből is készíthetünk – sok egyéb termék mellett – építőanyagot is, amely remekül szigetel, emellett tűzálló, penészálló és rendkívül könnyű. Kenderpozdorjából (a kender szárának a belső, fás részéből, amit a rostok eltávolítása után kapnak), kötőanyagból (ami legtöbbször mész alapú, de cementmentes) és vízből áll, így jóval kisebb terhelést jelent a környezetre nézve.
Ferrock
Az úgynevezett „Ferrock” egy főként vasból álló betonhelyettesítő, amelyet vasban gazdag kőzetek, maradék acélpor és az üveggyártásból visszamaradó szilícium-dioxid felhasználásával készítenek. Szívóssága többszöröse a hagyományos betonénak, és sokkal rugalmasabb is. További előnye, hogy közel 95%-ban újrahasznosított anyagokból áll, így sokkal kevésbé terheli a környezetet.
Hamubeton
Ahogy a neve is sugallja, ebben az esetben a cementet hamupernyével keverik, így azonos mennyiségű beton készítésekor sokkal kevesebb cementet használnak fel, ezáltal pedig a szén-dioxid-kibocsátás is csökkenthető.
Algacement
A Colorado Egyetem egyik kutatócsoportjának sikerült elérnie ezt az újítást, amely később akár forradalmasíthatja is a cementgyártást.
A teljes cikk itt olvasható.
(A kép forrása: pexels)
Forrás: http://greendex.hu