Tenni vagy nem tenni? Ez nem lehet kérdés

Green Future Conference 2020 – HuGBC évente megrendezett konferenciája idén online formát öltött. Az előadók és egy panelbeszélgetés résztvevői arra keresték a választ, hogy cselekedjünk vagy egyelőre maradjunk várakozó állásponton a klímaválság kezelését illetően az építőiparban.

2

A HuGBC egyértelműen a mihamarabbi tetteket sürgeti. A felkért holland és magyar szakértők konkrét utakat, példákat és terveket mutattak arra, hogyan képzelik ők a cselekvést.

A konferencián elhangzott előadások leírását megnyitva részletesebb cikket olvashat. A panelbeszélgetést pedig az adott résznél hangfelvételen is meghallgathatja.

• Barta Zsombor fenntarthatósági szakértő, a HuGBC elnöke bevezetőjében első és legfontosabb üzenetként kihangsúlyozta, hogy az épített környezetben a legfontosabb cél nem lehet más, mint a zéró karbondioxid kibocsátás elérése. Tovább olvasom

  A kibocsátás visszaszorítására kézzelfogható eszköz az adózási rendszer: az EU 27 tagállamának vizsgálatakor kiderül, hogy az összes adónem csupán 6%-át teszik ki a környezeti adók, ezen belül nagyjából 80% az energia- vagy karbonadó, melynek 2/3-a az üzemanyag-fogyasztásra korlátozódik.

  Mivel az EU-n belül magasabb adók jellemzőek, mint a világ többi részén, ez a forrás alkalmas lehet a fenntarthatósági célok támogatására, ha nem csupán egyetlen szennyezési formára vetik ki. A World Economic Forum által évente elkészített versenyképességi listán Magyarország a 140 országból a 47. helyen áll, sőt, az infrastruktúra kiépítettsége tekintetében a 27., a közlekedési infrastruktúrában a 30., míg a vasúthálózat sűrűségét nézve a 9. helyet foglalja el. Rendszerszinten gondolkozva – mely szemlélet már évek óta fő célja a HuGBC konferenciáknak és az egyesület tagjainak – ezeket a mutatókat is érdemes figyelembe venni a továbblépéshez.

  

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Efstathios Andreou Holland Királyság magyarországi nagykövet-helyettese egy Einstein idézettel köszöntötte a hallgatóságot, mert pontosan erre van szükségünk ebben a kihívásokkal terhes időszakban: „Logikával el tudsz jutni A-ból B-be, a képzelettel viszont bárhova.” Tovább olvasom

  Küzdelem helyett meg kell tanulnunk együttműködni a természettel. A fenntartható üzleti modell nem csak a környezetet óvja, de munkahelyeket, igazi nyer-nyer helyzetet is teremt. Mivel együtt vagyunk ebben a szituációban, együtt is kell a megoldásokat keresnünk.

  Meg kell osztanunk tudásunkat, tapasztalatainkat a körforgásos gazdaságra való átállásban. Gondolkodjunk nagyban, de gondolkodjunk másként, mint eddig. Köszöntőjét szintén Eistein szavaival zárta: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Martijn Lambarts a Holland Királyság szlovákiai nagykövet-helyettese szerint az új helyzet egyfelől tapasztalattal szolgál arra, hogyan lehet hasonló kríziseket kezelni a jövőben, másrészt súlyos figyelmeztetés, mi vár ránk, ha nem bánunk jobban a Földdel. Tovább olvasom

  Lambarts fontos lépésnek tartja, hogy a szlovákiai holland nagykövetség folyamatosan keresi az együttműködést a vállalatokkal, építőipari szereplőkkel a fenntartható megoldások alkalmazására, elterjesztésére. Ezen túl azonban különösen hangsúlyos kérdés a zöld közbeszerzési eljárások bevezetése az építőiparon belül, hiszen hiába vannak innovatív cégek, akik sikeresen alkalmazzák a fenntartható megoldásokat, ha nem indulnak azonos eséllyel egy-egy tenderen, mint a többi, hagyományos módszereket követő résztvevő. Ennek érdekében a holland kormány létrehozott egy jogászokból, szakértőkből álló központot, amely kifejezetten a zöld kezdeményezésekkel élő cégeket segíti a közbeszerzések során.

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Dr. Botos Barbara , klímapolitikáért felelős helyettes államtitkárasszony az épített környezet nettó nulla karbonkibocsátásának eléréséről tartotta előadását. Elmondta, hogy sz éghajlatváltozás esetén beszélhetünk alkalmazkodásról (a klímaváltozás elkerülhetetlen következményeihez), mérséklésről (az elkerülhető kiküszöbölése, amihez minden lehetséges lépést kell meg tenni) és szemléletváltásról (akár nemzetközi, akár a család vagy egyén szintjén). A Párizsi Megállapodás kiemelt célja a 3D (dekarbonizáció, decentralizáció és digitalizáció), illetve az EE (energy efficiency = energiahatékonyság). Tovább olvasom

  Nagyon fontos azonban ezen eszközök okos használata, hiszen például az intelligens alkalmazások elterjedésével nő a kibertámadások kockázata is, amire a magyarországi energiaszektorban is fel kell készülni. A közelmúltban a magyar kormány több fontos klímavédelmi stratégiát is elfogadott, például Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervét, illetve a karbonsemlegesség tagállami szinten való elérését 2050-re. Megemlítendő az Éghajlatváltozás hatása a Kárpát-medencére címmel készült tudományos igényű jelentés is, amely az összes többi stratégia alapját lefekteti. A júniusban elfogadott klímatörvény szerint az 1990-es referenciaévhez képest 2050-re 95%-kal kell csökkenteni a CO2 kibocsátást, a folyamat félidejében Magyarország 33%-os csökkentésnél tart.

  A célok elérésében rendkívül nagy szerepe van a technológiai innovációnak, melynek támogatására a minisztérium négy területen hirdetett meg pályázatokat, de egyre nagyobb mértékben érhetőek el EU-s források is. Az Európai Bizottság októberben hozta nyilvánosságra az európai épület felújítási hullám stratégiai közleményét, mely felülvizsgálja az épületenergetikai tevékenységek minden területét (pl. auditok, tanúsítás, munkahelyteremtés, magán- és középületek felújítása stb.). Átgondolják a jelenleg csak pontszerű karbonadóztatás kiterjesztését (például a háztartások energiafogyasztásának megadóztatásával, ösztönözve a takarékoskodást).

  Tervben van az energiaszektor szereplőire vonatkozó energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetése. A kitűzött célok eléréséhez a hazai iparnak is fel kell nőnie, mert például egy építési projekten belül az élőmunka kb. 40%, a felhasznált anyagok 60%-ot tesznek ki, de a magyarországi kapacitás- vagy technológiahiány miatt utóbbi tétel 80%-a jelenleg importból származik. Fontos lenne, hogy minél több magyar forrásból származó anyagot, eszközt lehessen beépíteni az energiahatékonysági beruházásokba.

  

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Bas van de Westerlo Hollandiából a Venlo-i Városháza 2016-ban megvalósított mintaprojektjét mutatta be. A projekt 2007-ben kezdődött, melynek legelső üteme az építészek kiválasztása volt. A 53 pályázó közül nem a dizájn, hanem a vízió alapján választották ki először a legjobb ötöt, majd a győztes irodát –nem csupán a legjobb tervet, hanem a legjobb partnert keresték. A tervezés során 4 fő témára fókuszáltak: 1. az épület termeljen több energiát, mint amennyit fogyaszt, 2. teremtsék meg a víz körforgását, 3. eleve újrahasznált, vagy életciklusuk végén újrahasznosítható anyagokat alkalmazzanak, 4. egészséges munkakörnyezetet, illetve olyan épületet hozzanak létre, mely pozitív hatással van környezetére. Tovább olvasom

  Már a tervezési folyamat korai szakaszában bevonták a beszállítói lánc szereplőit, ezzel időt adtak nekik, hogy innovatív megoldásokkal állhassanak elő. A következő szakaszokban mindez már túl késő lenne, hiszen például nem tudnák beszerezni a szükséges tanúsítványokat. Westerlo szerint fontos az építőipari piaccal már a projekt kezdetén megosztani annak célkitűzéseit és elvárásait. Minden beszállítónak feltették a kérdést, tudja-e miből készülnek a termékei (legnagyobb meglepetésre ezzel sok cégvezető nem volt tisztában), honnan származnak a nyersanyagok, a termékek újrahasznosíthatóak-e vagy lebomlanak ciklusuk végén, visszaveszik-e azokat vagy szétszerelhetőek-e. Mindez sok időt vesz igénybe, különösen így volt 2010-ben, amikor még alig néhány vállalkozás működött körforgásos szemlélet szerint.

  Az építkezés során fontos szempont volt a régi városháza anyagainak hasznosítása, ám például a laborvizsgálatok eredményei alapján a beton elemeket nem építették be újra toxikus összetételük miatt. Sok felhasznált építőanyag rendelkezik C2C (cradle-to-cradle) tanúsítvánnyal vagy zöld útlevéllel, illetve elkészült egy zöld bontási terv is az életciklus végére. A szigorú kiválasztási folyamat eredményeként az eredeti elvárásoknál sokkal magasabb minőségű termékeket kaptak, miközben kb. 18%-os megtakarítást értek el azáltal, hogy a bútorokat, berendezéseket a gyártó 10 év elteltével maradványértéken visszavásárolja. Mivel azok visszakerülnek a tulajdonába, a megfelelő karbantartás elvégzésére is jobban motivált a 10 év során.

  Az épület karbonlábnyomán túl az egészséges munkakörnyezet kialakítása szintén nagy szerepet kapott (életünk 90%-át beltérben töltjük, nem mindegy hát, milyen körülmények között). A városháza zöldhomlokzata, vízfelületei egyfajta tüdőként működnek, szűrik a levegőt. Az üveghomlokzat és zöldhomlokzat közötti légrés és a tetőn elhelyezett légkürtő segítségével természetes cirkuláció alakul ki, mesterséges szellőztetésre nincs is szükség. Az üzemeltetés során folyamatosan mérik az értékeket, melyek arról árulkodnak, hogy az épületen belüli klíma jobb, mint a szabadtéri, ráadásul a növényfal kb. 500 m-es körzetben javítja a levegőminőséget.

  A technológiai adatok nyomon követésén túl az épületben dolgozókkal évente készítenek felmérést, milyen hatással van rájuk munkakörnyezetük. Ebből kiderült, hogy az új városházán dolgozók esetében felére csökkent a beteg-épület-szindrómától. A körforgásos és egészségközpontú szemlélet áldásos hatása azonban nem csak a jó közérzetben, hanem anyagi téren is megtapasztalható: a beruházás megtérülése 12,5%. A projekt megvalósítása közben, a gazdasági válság hatására Venlo városának is megszorításokat kellett bevezetnie. Ehhez kapcsolódóan (a költségcsökkentés érdekében) részletes számításokat végeztek a projektre vonatkozóan is. A számok arra világítottak rá, hogy a fenntartható megoldások elhagyásával csökkenthető ugyan valamelyest a kb. 3,4 millió eurós beruházási összeg, ám azok megtartásával, 40 évre számolva 16,9 milliós megtakarítás érhető el, és már az üzemeltetés első évében jelentős összeg marad a költségvetésben.

  Záró gondolatként Westerlo reményét fejezte ki, hogy a Venlo-i Városháza jó példaként, bizonyítékként és egyfajta katalizátorként működik majd más beruházások és országok számára. Biztatásul még elmondta, hogy „az elején nem szükséges egyben látni az egész lépcsőházat, csak fel kell lépni az első lépcsőfokra”. Az idő rövidsége miatt a hallgatóság két kérdésének megválaszolására adódott lehetőség. Az első azt kérdezte, mi volt a legnagyobb tétel a megtakarítások közül. A tervezés során az energia- és vízfogyasztás költségeit tették az elő helyre, de az üzemeltetés 4 éve során bebizonyosodott, hogy a személyes költségek is jelentősen csökkentek. A termékek maradványértéke a következő években fog realizálódni, amikor visszakerülnek a beszállító tulajdonába, de nem hanyagolható el az épület megtekintésére évente a városba érkező kb. 40 000 látogató által generált turisztikai bevétel sem. A másik kérdés arra vonatkozott, van-e felmérés a használók elégedettségével kapcsolatban, ha igen, mik az eredmények. A válaszból kiderült, hogy a projekt kezdetekor, illetve félévente készítenek közvéleménykutatást. Az eredmények arról árulkodnak, hogy az épület használói egyértelműen sokkal elégedettebbek új munkakörnyezetükkel, inspirálja őket a munkában, sőt, egyesek még saját magánéletükben is bevezették a körforgásos szemléletet. De nem csak a munkatársakra van pozitív hatása a beruházásnak: miután az épületben körbevezették őket, a nagy költségekkel járó új városháza szükségességét eredetileg megkérdőjelező városlakók maguk váltak a projekt „nagyköveteivé”.

  

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Beleznay Éva fenntarthatósági tanácsadó, a HuGBC klímavészhelyzeti megoldási ajánlásait ismertette vállalatoknak és városoknak. Az elmúlt években számos város és szervezet hirdetett klímavészhelyzetet, ezt a gyakorlatot követte a HuGBC is. Fő feladatuknak tekintették annak vizsgálatát, milyen ajánlásokat, megoldásokat lehet kínálni ebben a kihívásokkal teli szituációban. Tovább olvasom

  Első lépésként az Egyesület munkacsoportot szervezett, amely egy kérdőív segítségével térképezte fel, milyen fenntarthatósági intézkedéseket vezetnek be a HuGBC tagságához tartozó vállalkozások. Összesen 60 cég válaszolt a felkérésre. A válaszokból sajnos az látszik, hogy még a HuGBC tagság épületállománya is a kevésbé korszerűekhez tartozik energetikai szempontból, illetve a megújuló energia használatának aránya is viszonylag alacsony. A kedvezőtlen adatok okaként sokan a jogszabályi környezetet és a következetlen támogatáspolitikát jelölték meg. Fontos lenne az eddig még ki nem használt ösztönzők alkalmazása, például a jó eredményeket, tényleges előrehaladást felmutató vállalkozások elismerése kormányzati és önkormányzati szinten is. A partnerség kialakításába be kell vonni az építőipar szereplőit annak érdekében, hogy az együttműködés valóban hatékony legyen. A munkacsoport megállapítása szerint a klímavédelemmel kapcsolatos nemzeti célok elérése érdekében rendkívül fontos lenne az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló TNM rendelet megújítása. Az állami beavatkozáson túl mindenkinek saját felelőssége is van, a cégek saját projektjeinek megvalósításakor is szükséges a fenntartható szemléletet követni.

  A HuGBC tagok egyre inkább törekszenek a zöld építőanyagok/megoldások alkalmazására, az újrahasznosításra, a gyártás során keletkező hulladék csökkentésére. Ugyanakkor felmerült, hogy mindez fokozható lenne, ha a szándék az adópolitikában és egyéb ösztönzőkben is megjelenne, ami sajnos most még eléggé hiányos. Kiemelt szempont a hulladék keletkezésének megelőzése, az anyaghasználat és hulladékmennyiség csökkentése, amit be kell emelni a (zöld) közbeszerzések feltételrendszerébe is. Az ilyen jellegű pályázatok kritériumrendszerének felállításában a HuGBC partnerként tud segíteni. A szelektív hulladékgyűjtést céges szinten több hulladékgyűjtő kihelyezésével, a következő lépcsőben pedig a hulladékkezelők megfelelő auditálásával lehet javítani.

  A közlekedést érintő kérdésekre adott válaszok sajnos azt tárták fel, hogy még a tagsághoz tartozó vállalatokon belül is a gépkocsihasználat számít a legfőbb közlekedési módnak mind a magán, mind a céges utak során. Bár az üzleti tevékenységhez kötődő szállításban is főleg a közúti közlekedés dominál, a vállalkozások már törekednek a szállítási távolságok csökkentésére. A munkacsoport ehhez a témához kapcsolódó ajánlásai szerint a kibocsátáscsökkentési hierarchiát követve először az utazási/szállítási igényt kell redukálni (pl. home office-szal és közeli beszállító partnerek felkutatásával), majd a fennmaradó igény kielégítésére hatékonyabb, fenntarthatóbb megoldásokat kell választani. A kerékpáros közlekedést a cégek megfelelő tárolóhelyek kialakításával támogathatják, emellett példát tudnak mutatni a saját járműflotta alacsony kibocsátású közlekedési eszközökre való lecserélésével. Vízkezelés szempontjából egyelőre a víztakarékos szantierek alkalmazása a legelterjedtebb, ám emellett fontos hangsúlyt fektetni a palackozott vagy ballonos víz csökkentésére, illetve víz- és zöldfelületek kialakítására, illetve az alacsony vízigényű növények beültetésére, a temperálás, jó közérzet és a biodiverzitás fokozása érdekében.

  A felmérés arra is rákérdezett, mennyire játszik szerepet a cégek üzleti döntéseiben a fenntarthatóság. Szomorú tény, hogy ha van is megfogalmazott környezetvédelmi küldetésük a vállakozásoknak, az belső használatú, nem publikus, illetve a válaszadók 2/3-a nem tervez ellenőrizhető céges környezetvédelmi elköteleződést tenni a következő 5 évben. Valódi eredmények eléréséhez azonban nagyon fontos az elköteleződés, a vállalati misszió megfogalmazása, és a célok elérésének nyomon követése, az eredmények publikálása pedig további cégeket inspirálhat. Hasonló hatást érhet el a jó gyakorlatok bemutatása is, amit az egyesület egy kiadvány formájában tudna közzétenni.

  A munkacsoport ajánlásainak összefoglalásként kiemelendő a klímakockázatok felmérése, egy klímastratégia kialakítása, a valós eredmények követése, egy épülethasználói kézikönyv összeállítása az épülethasználatban rejlő tartalékok és pazarlás felmérése érdekében és éves felmérés elkészítése. Fontos a szemléletformálás a jó gyakorlatok bemutatása és szakmai konferenciák révén, különösen az új technológiákból fakadó anyagi hasznok ismertetése, illetve a különböző szakágak, területek együttműködése a jó kompromisszumok megtalálása érdekében.

  

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• Yvette Govaart holland városalkotó, a COUP B.V. partnere és alapítója a rotterdami Blue City különösen innovatív projektjét, körforgásos szemlélettel inkubációs központtá alakított volt uszodát hozta el. A nyolcvanas években épült rotterdami uszoda a maga idejében egy közkedvelt, emblematikus létesítmény volt. Később a kihasználtság és karbantartás hiánya miatt elég rossz állapotba került, és bár a tulajdonosnak több terve is volt a hasznosításra, ezeket a gazdasági válság elsöpörte. Tovább olvasom

  Amikor a COUP ingatlanfejlesztőként a képbe került, első lépés a létesítmény megvásárlása volt. Ebben egyfelől nehézséget jelentett a gazdasági válság, ugyanakkor jó lehetőséget is kínált, hiszen a nagy ingatlanbefektetők nem vállalták a kockázatot (már csak azért sem, mert a terület rekreációs besorolásba tartozott). A beruházás magántőkéből, egy befektetési alap segítségével valósult meg. A projekt fő mozgatórugója korunk legsürgetőbb problémájára adandó válasz volt. (Elég csak arra gondolni, hogy évről évre egyre korábbi időpontban jön el a túlfogyasztás napja, vagy pl. a gyártáshoz felhasznált teljes anyagmennyiségnek csupán 1%-a (!) marad használatban hat hónap elteltével.) A zöld megoldásokban Govaart nem csupán a klímaváltozás elleni küzdelmet, de akár üzleti lehetőséget is lát. Például egy statisztika szerint, ha a beton egy ország lenne, az Egyesült Államok és Kína után harmadik helyen állna a szén-dioxid-kibocsátásban. Ezért aki jól működő alternatívát tud találni helyette, gazdaságilag is sikeres lehet. A Blue City élő példaként, kis léptékben mutatja be, hogyan lehet a kivitelezésen túl a funkciót és üzemeltetést is körforgásossé tenni, illetve egy várost körforgásosen működtetni. Valódi, termelő szolgáltatások kerültek az épületbe, melyek jól modellezik a várost, és kísérleti terepként szolgálnak. A befektetők egyfajta platformot akarnak kínálni a vállalkozások számára a körforgásos gazdaság megteremtése céljából, ezenkívül saját laboratóriumot is fenntartanak a megfelelő építőanyagok kikísérletezéséhez.

  A COUP 2015-ben vette meg a fürdőkomplexumot, amikor a Párizsi Megállapodás még nem is létezett, a holland kormány 2016-ban jelentette be, hogy 2050-re teljesen körforgásossá akarja tenni az országot, és 2018-ra már 30 vállalkozás működött a Blue City-ben, Hollandia első körforgásos irodaépületében. A projekt jelenlegi szakaszában a világ első körforgásos bio-laboratóriumának kialakításán, illetve egy HACCP-tanúsított élelmiszerközpont létrehozásán dolgoznak. A kültéri medencékből tetőkert, a beltéri hullámfürdőből rendezvénytér épülne – ám ezeket a terveket felülírhatja a konferencia-rendezés Covid-járvánnyal megváltozó szokása. A jelenleg is zajló projekt, illetve az újabb és újabb kutatások mellett a COUP tevékenysége nagy részét teszi ki az építőanyagok begyűjtése a bontásra ítélt létesítményekből. A körforgásos építkezés teljesen eltér a hagyományostól: egy előzetes terv szerint keresik és szerzik be az alapanyagokat, majd a tényleges források alapján készítik el a végleges tervet. A beépített anyagok 98%-a bontásból származik, amivel (számításba véve az előállítást, életciklust, szállítást stb.) 68% CO2 kibocsátást takarítottak meg. A beruházás most tart nagyjából a felénél, és tapasztalatként elmondható, hogy a kezdetekhez képest sokkal egyszerűbbé vált az anyagbeszerzés, ahogyan egyre inkább terjed Hollandiában a körforgásos szemlélet, és egyre több különböző platform segíti ezt a fajta építkezést. Másik fejlemény, hogy a teljesen magántőkéből megvalósuló projekt mára olyan elismertté vált, hogy például az önkormányzat közpénzből újítja meg az egykori uszoda környezetét.

  Előadása végén Govaart kihangsúlyozta, hogy a körforgásos projektek esetén nagyfokú bizalomra, rugalmasságra és együttműködési hajlandóságra van szükség az összes résztvevő részéről, hiszen nincsenek kitaposott utak vagy kőbe vésett szabályok. A konferencia résztvevői kérdésére Goovart elmondta, hogy a projektpartnerek egyben nem tulajdonosai a létesítménynek. Az épület az ingatlanfejlesztő cég tulajdona, a telek viszont a városé, és eközben éppen tárgyalások folynak arról, hogyan vásárolja majd vissza a beszállító cég a beépített építőanyagokat a használat végén. Egy másik kérdés arra irányult, miképpen lehet újrahasznosított anyagokkal biztosítani a műszaki követelményeket. A válasz sejthető volt: ez az egyik legnehezebb része a dolognak, hiszen a bontott anyagok különböző specifikációkkal bírnak, és még ha egyesével ki is elégítik a követelményeket, egy közös rendszerbe építve már eltérő módon viselkednek.

  

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

• A konferencia panelbeszélgetéssel zárult Radnóty Zoltán ingatlanfejlesztő szakember, a HuGBC alelnöke moderálásával. A beszélgetés vendégei Dr. Botos Barbara (klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, ITM), Báthory Balázs (vezérigazgató-helyettes, innováció és stratégiai fejlesztések, Market Zrt.), Kádár Mihály (tulajdonos-ügyvezető igazgató, Technical Supervision and Planning Consulting) és Tatár Tibor (vezérigazgató, kereskedelmi és iroda üzletág, Futureal) voltak. Tovább olvasom

  Az első kérdés: Melyek lesznek azok a hazánkban is megjelenő fenntarthatósági trendek, melyek döntően befolyásolják tevékenységüket. Hogyan készülnek fel ezekre, mit tesznek értük a mindennapokban?

  Dr. Botos Barbara szerint mivel a karbonkibocsátás legnagyobb százalékáért (közel 80%) az épületállomány, azon belül is a lakóépületek hűtés-fűtése felel, a legsürgetőbb ezen a területen lenne a változtatás, a szemléletformálás.

  
  Ezt a nézetet osztotta Tatár Tibor is, viszont mivel hozzá a kereskedelmi szektor tartozik, annak szemszögéből vizsgálta a kérdést. Yvette Govaart gondolatát folytatva azt mondta, hogy ha a beton ország lenne, a harmadik helyen állna, de ha hozzávesszük az acél-, falazóelem- és síküveggyártást, akkor még az Egyesült Államokat is megelőzné CO2 kibocsátás tekintetében. Mire az építőanyag a helyszínre ér, már közel 50%-áért felel az épület teljes élettartamára vetített karbonlábnyomnak. Szemléletes hasonlattal élve: az építőanyag-gyártás egy Godzilla, az építkezés egy elefánt, az üzemeltetés egy vaddisznó lábnyoma. Nyugat-európai, főleg angliai és skandináviai trendeket figyelve látható, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az építőanyagok footprint-jére. Talán nincs messze az az idő, amikor egy nemzetközi adatbázis segítheti a döntést, melyből könnyen ki lehet olvasni, hogy pl. mekkora egy Ukrajnában gyártott termék karbonlábnyoma az előállítással és szállítással együtt – így talán a Godzilla is megfékezhető lesz.

  
  Kádár Mihály a tervezői oldal felől közelítette meg a témát. Bár vannak már különböző minősítési rendszerek a tervezés szakaszában is, még nincs mögöttük egy zárt, transzparens adatbázis, ami a teljes életciklus mutatóit tartalmazná. A tervezőknek valószínűleg ezt az igényt is ki kell majd elégíteniük a jövőben, illetve már a tervezés kezdeti szakaszában, a kivitelezők és beszállítók bevonásával hatástanulmányok, elemzések és több változat elkészítésére is szükség lesz. Ez a metódus lehetővé teszi a befektető számára a finanszírozás szempontjából kedvező, egyben lehető legfenntarthatóbb megoldás kiválasztását. Nagy szerepe lehet még a különböző szimulációs programoknak, melyek segítségével az egyes opciók nyújtotta komfortot, teljesítményt lehet kiértékelni.

  
  Az ingatlanfejlesztés folyamatát jól modellezve a szabályozó hatóság, fejlesztő, tervező után a kivitelezői oldal következett. Képviselőjeként Báthory Balázs elmondta, hogy a kivitelezés egy nagyon ár-érzékeny terület: a kivitelezői maximum legtöbb esetben egyenlő a szabályozási minimummal. Jól kialakított ösztönzők szükségesek ahhoz, hogy erősebb szándék legyen a fenntartható megoldások alkalmazására. Meg kell teremteni az előregyártás feltételeit, hiszen ipari, üzemi körülmények között sokkal könnyebb kielégíteni a környezettudatos követelményeket. Azok a kivitelezők lesznek a jövőben sikeresek, akik már most próbálják a fenntarthatósági szempontokat beültetni a felhasznált technológiáik közé, gyakorolják azokat, és nem csupán a törvényi minimumra törekszenek.

  Létező probléma az úgynevezett karbonszivárgás, amikor éppen az alacsonyabb, vagy nem létező karbonadó miatt a cementet, falazóanyagot vagy gránitot Ukrajnából, Kínából szállítják a kedvezőbb költségek miatt. Hogyan lehetne pénzügyileg is segíteni a hazai környezettudatos építőipart, vannak-e olyan nemzetközi példák, melyeket érdemes lenne honosítani?

  Fejlesztői oldalról keresve a választ Tatár Tibor elmondta, hogy ágazatuk meglehetősen profitérzékeny, és a jól hangzó szlogenekkel ellentétben bérlőik sem igazán környezettudatosak a valóságban. Nemzetközi szinten pár éve létezik egy új gyakorlat, mely során zöld kötvényeket bocsátanak ki azon vállalatok számára, akik elkötelezik magukat a fenntartható kivitelezés és üzemeltetés mellett. Ezeket a kötvényeket EU-s és nemzeti források is kiegészíthetik, így már valódi alternatívát kínálnak a befektetőnek a kezdeti tőkeigény csökkentésére.

  
  Tervezői szempontból a lehetőségeket Kádár Mihály vette száma. A jövő útja, hogy a tervek már ne csupán tervek, hanem adatbázisok is legyenek. A folyamat utolsó szakaszából előre kell hozni, már a kezdetekkor be kell vonni a kivitelezőket is, hogy minél pontosabb értékek kerüljenek az adatbázisba, melyeket később össze lehet hasonlítani a szabályozással, a megbízói igényekkel és a megvalósulást követő teljesítménnyel.

  
  Ehhez kapcsolódva osztotta meg Báthory Balázs egy külföldi tanulmányúton szerzett tapasztalatát, miszerint a BIM modell szerinti folyamatot csak azokban a projektekben viszik végig, ahol a tervezéstől a kivitelezésig minden lépcsőfok „owner-occupied”, azaz a tulajdonos saját érdeke a fogyasztás csökkentése. Nagyon fontos azok támogatása, segítése, akik a teljes életciklust át tudják látni, ösztönzőkkel elérni, hogy akarjanak élni a fenntartható megoldásokkal. Ugyanígy kiemelt szerepe van az energiapolitikának, a különböző energiaforrások beárazása közötti egyensúly fenntartásának. Ha például valamiféle jövedéki adót vetnek ki az otthon termelt napenergiára, az emberek elég hamar vissza fognak állni a földgázra.

  
  Az ösztönzőkkel kapcsolatban Dr. Botos Barbara elmondta, hogy sok szempontból vizsgálják a kérdést: akár úgy, hogy különböző épülettípusokhoz, felújításokhoz milyen támogatási csomagot érdemes társítani, akár a közműszolgáltatáshoz kapcsolódóan hogyan válthatná ki a pay-on-the-bill rendszer a lakossági önerőt a visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatások mellett. Hosszútávú cél a megújulóenergia-alapú kisközösségek létrehozása, melynek legkisebb egysége egy háztartás. Jelenleg egy már 14 éve működő francia példát tanulmányoznak az illetékesek: a White Certificate teljesen piaci alapú kidolgozásában 20 cég vett részt, és a mai napig jól működik a rendszer.

  Az utolsó kérdéskör a hibrid munkavégzés hatásairól szólt. Sajnos a mai napig jellemző, hogy nagyterű, fényárban úszó, klimatizál irodák alacsony kihasználtsággal üzemelnek, a munkatársak a jelenlegi vírushelyzetben százszámra dolgoznak otthon (így párhuzamosan fogyasztják az energiát). Mivel sok nagy cég már most jelezte, hogy a járvány utáni időszakban is 40-50%-ban marad a home office megoldásnál, felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy a környezetet a legkevésbé terhelje?

  Tatár Tibor könnyen tudott a témához kapcsolódni, hiszen ingatlanfejlesztőként alapvetően érintettek abban, miként alakul a magyar irodapiac helyzete, igénye. Éppen ezért az elmúlt fél évben rengeteg anyagot elolvasott a hibrid munkavégzéssel kapcsolatban, ám kézzelfogható megoldásra még nem talált. Sajnos a magyar irodaállomány még egyáltalán nincs erre felkészülve: nincsenek jelenlét-érzékelők, szakaszolható fűtés-hűtés stb. Igazából csak akkor lehet fenttarthatóan üzemeltetni azokat, ha átállnak munkaállomás-megosztásra (share desk). Jó kérdés azonban, mekkora hajlandóság lesz erre maguk a munkavállalók körében. Különböző időbeli és térbeli terveket kell majd készíteni, milyen funkciókkal, hogyan lehet hasznosítani a tereket.

  
  Kádár Mihály a kérdésre válaszul elmondta, hogy egyre több olyan megbízásuk van, amikor egy meglévő irodaház esetén nem csupán belsőépítészeti ráncfelvarrást kér a megrendelő, hanem az irodaterek új igényre szabott, flexibilis átstrukturálását. Az épület használatának teljes modellezéséhez azonban rengeteg adatra van szükség, jelenleg nem lehet cél egy ilyen vizsgálat elvégzése.

  
  Dr. Botos Barbara szerint van és lehet is ösztönző szerepe a minisztériumnak ezen a téren is, például szemléletformálással arra vonatkozóan, hogy az együttes környezeti terhelés a lehető legkisebb legyen. Kapcsolódó jelenség, hogy a házhozszállítások arányának ugrásszerű emelkedésével rendkívül megnőtt a közlekedés okozta környezeti terhelés.
  Báthory Balázs jelezte, hogy bizonyos mértékben törvényi szabályozásokkal lehetne ezen a terhelésen változtatni, megszabva például, hogy milyen műszaki állapotú és korú járművek vehetek részt a kiszállításban.

  
  Dr. Botos Barbara gyorsan reagált is a felvetésre, hiszen júniusban hirdettek pályázatot az elektromos mobilitás fokozására, ahol futárcégek pályázhattak elektromos motorokra, vagy a taxik 55%-os támogatást kaptak elektromos autó vásárlására. Igaz ugyan, hogy ezek a járművek is energiát fogyasztanak, melynek problémáját hosszú távon ugyanúgy meg kell majd oldani, de addig is csökkenteni lehet velük a városok lég-, por- és zajszennyezettségét.

  Végül a hallgatóság kérdéseire került sor. Az egyik szerint ugyan már Magyarországon is létezik a Környezetvédelmi terméknyilatkozat (EPD), de alig használjuk azt. Lenne erre mód? Szabályozói oldalról a helyettes államtitkár elmondta, hogy az EPD és a hasonló tanúsítványok megléte feltételként is elő lesz írva például a jövőre elindítani tervezett lakossági energetikai programokban. Kádár Mihály pedig hozzáfűzte, hogy tervezői gyakorlatukban ők már most használják a különböző építőipari termékek EPD-jét, hiszen ezt töltik be a BIM modellbe.

  
  Egy másik kérdés az volt, tervezi-e a minisztérium ösztönzők bevezetését az ingatlanfejlesztők számára. Dr. Botos Barbara válaszából kiderült, hogy kifejezetten ezen szakmai csoport számára nem, viszont a meglévő ingatlanok korszerűsítésére további programokat terveznek, de ezek a pályázati felhívások leghamarabb a jövő év második felében fognak megjelenni.

  

  Panelbeszélgetés podcast:

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

   

Összegzésként a HuGBC titkára hangsúlyozta a konferencia indító gondolatát: igaz, hogy pillanatnyilag a legfontosabb dolgunk a Covid-19 leküzdése, de nem feledkezhetünk meg a nyomában járó recesszió gazdasági és társadalmi kezeléséről, illetve a háttérben még inkább fenyegető veszélyről, a klímaváltozásról. A konferencia által felvonultatott példák is arra szolgálnak, hogy cselekvésre használjuk azokat, nyomjuk meg az ACT!ON gombot!

A konferencia építészeti vonatkozású előadásairól megjelent egy cikk a Metszet építészeti folyóirat 2020/6. számában, a Zöld oldalak rovatban, melyet a HuGBC szerkeszt. A cikk PDF formátumban alább, mellékelve olvasható.

<< Vissza a főoldalra