Vissza a józan észhez – hogyan építkezzünk az energiaválság korában?

A fenntarthatóság sokszor csak visszatérés a „józan paraszti észhez”, a racionális gondolkodáshoz, amelyet fokozatosan elfelejtettünk az utóbbi évszázadban. Miként építkezzünk az energiaválság idején, és mit tegyünk már meglévő házainkkal és városainkkal? Mi kell ahhoz, gazdasági összeomlás nélkül megtörténhessen a fenntartható építésre való átállás? Barta Zsomborral, a HuGBC elnökével a Mandiner készített interjút.

1

Környezettudatos építőipari szakemberekként milyen alapproblémákat látnak az építés körül? Merre kellene elmozdulnunk?

Ha az épített környezetünket nézzük és annak a fenntarthatóságra gyakorolt negatív hatásait, akkor három markáns területet emelhetünk ki, amelyek közül az első a területhasználat.

A burkolt felületek növekedése Magyarországon az EU-n belül kiemelten magas,
és a fővárosi agglomerációra ez még hatványozottabban igaz. Ha pedig összevetjük a burkolt felületek folyamatos és rapid növekedését a hazai demográfiai adatokkal – ami folyamatosan csökken –, akkor különösen élesen kirajzolódik, hogy ez mennyire nincs összhangban a fenntarthatósággal. Erre az lenne a megoldás, ha átállnánk a már meglévő burkolt területek újrahasznosítására. A nagy logisztikai és könnyűipari létesítmények – amelyek ráadásul sok esetben állami támogatást is élveznek – szinte kizárólag zöldmezős beruházásokként valósulnak meg manapság. Ezt nem szabadna hagynunk.

Mi erre a megoldás?

Rengeteg elhagyott ipari létesítménnyel rendelkezünk, szinte mindegyik magyar városban találunk rozsdaövezeteket, amelyek jó esetben is nagyon gyér kihasználtsággal működnek. Elég arra gondolnunk, hogy akár Budapest belső területein is mennyi valaha volt ipari létesítmény áll. A barnamezős, vagyis a már burkolt, a természetből kiemelt – ipari – területek, akár például a régi laktanyák általában üresen pusztulnak. Ezek hasznosításánál valóban sokkal egyszerűbb a zöldmezős területeket kiadni, de be kell látnunk, hogy ez hosszútávon nem működhet.

Másodikként az anyaghasználatról kell beszélnünk. Az OECD 2019-es kitekintése globálisan is borzasztó képet fest: 2011-hez képest 2060-ra elképesztő növekedés várható a globális anyaghasználatban,
amelynek jelentős hányada az építőgazdaság terhére írható. Ez nincs összhangban a globális populáció növekedésével, amely szintén folyamatos, de közel sem olyan mértékű, mint az anyaghasználat növekedése.

Erre nincs más megoldás, mint a körforgásos gazdaságra való átállás és az újrahasznosítás erősítése. Olyan területeken – például az elektronikai gyártóknál –, ahol a hulladék pénzt is jelent, ez a folyamat sokkal előrébb tart, de elképesztően alacsony szinten áll az építőiparban. Nem csak Magyarországon, de az egész régióban sokszor abban merül ki az újrahasznosítás, hogy lebontott épületelemeket bedarálnak, és az új házak vagy utak alapjának építése során a talajon szétfektetik. Lássuk be, ez nem újrahasznosítás, miközben a megfelelően kezelt, bontott aszfalt és beton is újraönthető lenne.

Mit lehet tenni?

Ez egy nagyon komplex és globális mértékű probléma, amit csak hazai szabályozásokkal lehetetlen megoldani, hiszen nagyon sok szereplő összehangolt működésére van szükség. Mondok egy példát: a biztosítótársaságok, illetve a garanciális szolgáltatást vállaló kivitelezők például sok esetben nehezen tudják értelmezni a használt anyagok, például padlóburkolatok beépítését egy új ingatlanba.
Egy konkrét projektünk kapcsán a megbízó egy vintage stílusú boltjához használt, patinás megjelenésű parkettát szeretett volna alkalmazni. A kivitelező bár beépítette volna a használt padlóburkolatokat, de közölték azt is, hogy semmiféle garanciát azért nem tudnak vállalni. Ez egy gazdasági szervezet számára ez olyan mértékű – pénzügyi – kockázatot jelent, amit a legtöbben nem vállalnak, és inkább az új építőanyagok – jelen példánkban a parketta – mellett döntenek.

Ehhez kapcsolódó problémaként központi adatbázisok sincsenek arra, hogy az újrahasznosított anyagokat hol szerezhetnénk be. Ha tervezőként mondjuk egy belső kialakításhoz szeretnék használt nyílászárót felhelyezni, nem tudom megnézni, hová fordulhatnék. Ma már nagyon pontosan fel lehet mérni egy bontandó épület anyagkategóriáit és -mennyiségeit. Ausztria ebben jó példa lehet, ahol ma már egyes projekteknél kötelező ezeket az adatokat felmérni és felvinni egy adatbázisba, így felmérhető és továbbítható a régi épületből kibontott anyagok nagyobb része.

A teljes interjú itt olvasható.

Szerző: Móré Levente

Forrás: http://mandiner.hu

<< Vissza a főoldalra