Kérjük itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
Kérjük itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
Kérjük, itt adja meg a belépéshez szükséges adatokat. A regisztrációhoz vegye fel a kapcsolatot kollégánkkal.
A víz világnapja alkalmából a HuGBC WELL munkacsoportja összegyűjtötte a Nemzeti Népegészségügyi Központ ajánlásait az ivóvízzel kapcsolatos teendőkről a használaton kívüli épületegységek, -szintek vagy -szárnyak újranyitásakor.
A megfelelő levegőminőség többször előtérbe került már a jelenlegi járvány kapcsán. Azonban kevés szó esik a vízminőségről. A folyamatos használatra tervezett épületek esetében kockázatot jelent a részleges vagy a szakaszos használat miatt a hálózatban pangó ivóvíz. A használaton kívül álló épületek ivó- és használatimelegvíz-rendszerében vagy más vízüzemű berendezéseiben pangó víz, a nem kellően körültekintő, újbóli használatbavétel esetén kockázatot jelenthetnek a fogyasztók egészségére.
A COVID-19 fertőzés jelen tudásunk szerint nem terjed vízzel, az ivóvízbe pedig a vírus a hatékony vízkezelésnek és a zárt vízrendszereknek köszönhetően nem juthat be. Egyéb kockázatok azonban felléphetnek, így ezek megelőzése, mérséklése fontos feladat az épületek üzemeltetői számára.
Egészségi kockázatot jelentenek az ivóvízhálózat szerkezeti anyagaiból kioldódó kémiai anyagok. Egészségre ártalmas mértékű kioldódásra elsősorban a régi, jellemzően 1945 előtt épült épületekben kell számítani, amelyek vízhálózatában még ólomcsövek lehetnek jelen. Az ivóvíz emelkedett ólomtartalma elsősorban a magzatok és kisgyermekek szellemi fejlődésére van kedvezőtlen hatással. Kisebb mennyiségben ugyan, de más fémek (pl. réz, kadmium, nikkel, vas, mangán) is kerülhetnek az ivóvízbe a vezetékek vagy a szerelvények anyagából, és a kioldódás mértéke a víz pangásának idejével arányosan növekszik. A fémkiválás a víz vöröses, barnás elszíneződéséhez, zavarosodáshoz vagy üledék megjelenéséhez is vezethet.
Más, elsősorban szerves anyagok (pl. a műanyag csövekből kioldódva) idegen, állott ízt vagy szagot kölcsönözhetnek az ivóvíznek, illetve elősegítik a baktériumok elszaporodását a vízhálózatokban. Ez utóbbiak közül a legnagyobb kockázatot a Legionella baktériumok jelentik, amelyek az arra fogékonyakban súlyos, akár halálos kimenetelű tüdőgyulladást okozhatnak. A veszélyeztetett csoportok ugyanazok, mint a COVID-19 esetében: az idősek és a krónikus alapbetegséggel rendelkező vagy legyengült immunállapotú emberek. Tekintettel arra, hogy mindkettő légúti kórokozó, együttes fertőzés esetén súlyosabb tünetekkel kell számolni.
A Legionella elszaporodásának a pangó, 20°C-nál melegebb víz kedvez, így a járványhelyzet miatt használaton kívül levő épületek vízhálózata, illetve az üzemen kívül levő hűtőtornyok is kockázatot jelenthetnek. Fertőzést a baktériummal szennyezett vízpermet (aeroszol) belégzése okoz, amely zuhanyzáskor, a csapok megnyitásakor, WC öblítéskor, vagy a hűtőtornyok működése során keletkezik. Így az üzemszünet után újraindított rendszereknél erre is figyelmet kell fordítani.”
Az újranyitással kapcsolatos általános teendőkről egy évvel ezelőtt a HuGBC WELL Munkacsoportja is fogalmazott meg ajánlásokat.
A WELL épületminősítési rendszer egyik legfontosabb témaköre a víz. A minősítés ajánlásai alapján javasolt a vízvételi pontokon évente mintát venni és a mérési eredményekről a felhasználót tájékoztatni. Fém szennyezők esetén (kadmium, króm, réz, ólom, nikkel) ha méréskor a mintában mért koncentráció eléri a határérték 80%-át, akkor azt a vízszennyezőt ajánlott évente ellenőrizni. Még nagyobb biztonságot jelent, ha a vízminőséget nem évente, hanem negyedévente ellenőrzik és határérték túllépése esetén a problémát egy hónapon belül orvosolják és a vízminőséget újra ellenőrzik. Ólom esetében, ha két egymást követő negyedéves mintában kimutatási határ alatti a koncentráció, akkor a mintavételt elég évente megismételni.
A 2021. januári új EU ivóvíz direktíva (az európai parlament és a tanács 2020/2184 irányelve), az NNK és a WELL ajánlások egyezést mutatnak abban, hogy a legjobb minőségű és leggazdaságosabb ivóvíz megoldás a hálózati víz végponti víztisztítással. Víztisztító esetén a kiválasztása szakmai kompetenciát igényel a helyi vízszennyezők ismeretében, valamint a karbantartásra vonatkozó előírásokat is be kell tartani.
A WELL minősítési rendszer javasolja, hogy a felhasználókat, például a bérlőket tájékoztassuk a használt utótisztító eljárásról és az utolsó karbantartás és szűrőcsere időpontjáról. Így környezetbarát módon, egyszerű csapnyitással juthatunk olcsó és egészséges ivóvízhez. Igyekezzünk rendszeres folyadékutánpótlással folyamatosan hidratálni szervezetünket.